Forrás és Lélek

A nevén nevezett dolgok formát nyernek, életre kelnek. Elemi erejű kitörésként született meg a honlap neve is.

Ahogyan forrást, úgy a lélektani eredményeket is ápolni, terelni, és időnként tisztítani kell, tápláló és éltető ereje hasznunkra válhasson.

A pszichoforrás vagy pszicho-forrás a lelki síkhoz kötődő segítségadásról szól, és a forrás szimbolikájához is kapcsolódik. Ez a kettős kötés illeszkedik a szemléletemhez. Eszerint azáltal segítek, hogy hozzáférhetővé válnak személyes erőforrások és a régi megoldások mellett újakat találunk.

Forrás a kitörő életerő jelképe (több más szimbolikus tartalom mellett), azé az erőé, amit nem lehet fojtani, ha felszínre tör a kellő helyen és időben. A lélek működését a természeti jelenségeken át nézve azt láthatjuk, hogy a harmóniára törekvő képesség is időnként ilyen kitörő erővel nyilvánul meg, és ilyenkor egyensúlyi állapotunkhoz közelebb visz bennünket. A megfelelő körülményeket segítve valóban közelebb kerülhetünk saját erőforrásainkhoz úgy, hogy akár újat fakaszthatunk, vagy rég elfedett területeket megtisztítva újra felszínre hozzuk az életelvűség jegyében belső lehetőségeinket (potenciáljainkat). A forrás a maga idealisztikus formájában, soha el nem apad, akárcsak az életösztön. Jungi értelmezésében a forrás magának a léleknek az archetípusa, a belső élet és a szellemi energia eredetének szimbóluma.

A forrás a tiszta eredet jelképe is, a folyóé, az életé, a tudásé, a kezdet, ami a mélyről fakadva még makulátlan, de egyben az élethez szükséges anyagok – tartalmak hordozója. Ilyen értelemben női princípium jelképe, amely a születéshez és szüléshez kapcsolódik, mint az élet forrásához. A lélek mélyére hatolva valamennyien képesek vagyunk a belső forrásainkhoz férni, amelyből az öngyógyítási képességünk makulátlan tisztaságban és a maga ősi erejével fakad. Ezekből merítve a leginkább odaillő, személyre szabott segítséget, útmutatót formálhatjuk lelkünknek.

Az örökös változás jelképe is a forrás, hiszen horizontálisan és vertikálisan egyaránt mozgásban van. A föld mélyéről hoz fel anyagot, és a víz a felszínen természetéből fakadóan tova halad. Ha medret talál magának vagy mi alakítunk ki neki, akkor abban halad olyan irányban, amint szeretnénk. Hasonlóképpen a lelki munka feltétele a mélyre hatolás, a felszínre törő tartalmak és a változás elfogadása, akarása és segítése, továbbá a spontánul fakadó impulzusok terelése, alakítása. A pszichológiai munka során az önmagunk mélyéről merített tudást egybevetjük a szakmai mélységekből fakadó tapasztalattal, majd az élet különböző területeire átvezetve alkalmazzuk azt. Az alkalmazott tudás az érvényes, amely megtermékenyíti az életterületeket. Csak ekkor hasznosul valóban a munkánk, és lehet maradandó.

A „forr” ige a mélységét mutatja a változás folyamatának, amely a vízben történhet. Ekkor a felszínhez csatlakozik a mély is, de nem a föld mélysége, hanem a vízben önmagában rejlő mélység. A forráskor a víznek adott hőfokon a szerkezete változik meg. A forrásponton egyetlen pillanat jelenti a forduló pontot, amikor zubogni kezd a víz, és az átalakulás (egy halmazállapot-változás) az anyag teljes tömegében megtörténik. Ekkor már nem csak a felszínen párolog a víz, hanem teljes terjedelmében lesz az áradó vízből áramló víz. Ez a mélység a belső átalakulás megtörténtével képviseli a lelki munkának az átalakító jellegét, jelezve azt a fordulópontot, ami a megfelelő körülmények között, hosszabb előkészület és felszíni munka után a felismerésekkor megtörténhet a lélekben. Ahogyan a víz egyik pillanatról a másikra forr fel a megfelelő körülmények között, a lelki munkában is a fordulópontokat eredményező változások sok előkészítő munka után gyakran meglepetés szerűen következnek be. A fordulópont pillanatában elsöprő élményként több síkon történik a változás, átalakulás.

A forrás a gyógyítás jelképe is. A természetes források elsősorban tiszták, gyakran ásványi anyagokban gazdagok, gyógyító hatásuk van. Az imaginatív képalkotásban egyik lényeges kép a gyógyforrás képe, amelyben megfürödhetünk, akárcsak egy babszemnyi fiú, vagy egy gyenge, sérült mesehős, és ezáltal megerősödhetünk, megnőhetünk, meggyógyulhatunk. A gyógyítás idealisztikus képe szerint a víz az élet vize, amely valódi újjászületést hoz, akárcsak a feldarabolt – elvarázsolt mesehősnek.

A lélekben minden változás szorosan kötődik az érzelmekhez. A víz az érzelmek szimbóluma, a víz gyógyító ereje pedig éppen az érzelmek gyógyító jellegét sugallja. Ahogyan a víz árad vagy terelődik, megfagy vagy felforr, hasonlóképpen az érzelmek is áramlanak, áradnak vagy terelődnek, változnak, éltetnek vagy pusztítanak. Az érzelmek uralása tehát a lelki fejlődés egyik záloga, táplálja és folyton színezi a változásra törekvő munkát.

Akárcsak a forrás tápláló, éltető erejét, a lélektani eredményeket is ápolni, terelni, és időnként tisztítani kell, hogy hasznunkra válhassanak.

A tapasztalati tanulásban hiszek, abban, hogy a fejlődés az alkotásokból, teremtésekből fakad.

A „pszicho-logos”-t, a lélek értelmének keresését, vagyis a pszichológusi hivatást ebből az irányból közelítem meg. Meggyőződésem, hogy egy új születésekor az alkotás a régi talaján történik, és egyik jeladása a születésnek a név.