Mese habbal „terápiában” és azon kívül – állásfoglalás a meseterápia megnevezés használatáról
„A terápia fogalmának értelmezésében egy sajátos jelenséggel számolhatunk a meseterápiák esetében is. Tág értelmezésben minden terápia, ami beavatkozás, segítés. Szűkebb értelmezésben egyes szakterületek törekszenek a szakmai ismérvek hangsúlyozásával és szigorításával behatárolni a terápia fogalmát.” (Stiblár Erika, 2015)
Napjainkban az orvosi szemléleten alapuló terápiás megközelítés határozza meg a segítő szakma széles körének szabályait. Eleddig Meseterápiának ismert módszer és tevékenységi terület a (Btk.) 187. § (1) – 2012, C törvényi javaslat még pontosításra szoruló részletei miatt nem nevezheti magát egyöntetűen Mese-Terápiának. A törvényi viszonyok és szakmai állásfoglalások még rendeződnek, de jelenleg a betegség diagnosztizálásához kapcsolódó állapot befolyásolására szűkült a TERÁPIA fogalma. Ezért kizárólag a pszichoterápiás / klinikai pszichológiai szakterületen használható a meseterápiás megnevezés (a törvény szigorú értelmezése szerint). Ezért az Intermodális Meseterápia a módszerhez legközelebb álló megnevezésként Intermodális Mesepszichológia lett, hiszen ez a módszer a jól-lét állapotának növelésére fókuszál. Az IM betegségállapot jelenlététől függetlenül, a személyiségfejlesztés, önismeret, pszichológiai képességek erősítése és életvezetési iránymutatás céljával alkalmazza a népmesét.
A törvény a képzések és módszerek hátterét, valamint annak kommunikációját (megmutatását) kéri számon többek között. Ezért alább pontokba szedve olvashatóak ezek .
Intermodális Mesepszichológia háttere, alapja, keretei (2004 – 2020):
- tanácsadói szakpszichológusi tapasztalaton alapul, célzott lelki munka támogatására lett kidolgozva
- személyiségfejlesztés és önismeret bármely tematikájában hatékony
- a spontán terápiás hatás felerősítését szolgálja, pszichés funkciók fejlesztésére alkalmas, valamint a pszichológiai munka feltételeinek erősítésére (időnként kialakítására)
- személeti alapja a szimbólumterápiás és relaxációs elméletek, valamint a rendszerszemlélet
- hátteréül szolgálnak szimbólumterápiás és mesepszichológiai kutatások, módszertani publikációk és esettanulmányok (Pszichoterápia szakfolyóirat, MRSZE kiadványok)
- interdiszciplináris alapját képezi a szakmaközi párbeszéd, ami a népmese kultúrájának aktív támogatásával (Népmese Napja konferenciák társ-szervezőjeként) alakult ki
- fejlesztési háttere a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület módszertani műhelyeiben (Diákrelax, SBCS, IM, Gyerekrelax) kialakult szemlélet, és a képzés szülte kutatási munkák – együttműködések
- meglévő pszichológiai elméleti tudásba illeszkedik, nem szolgál önálló személyiségképpel, betegségképpel, diagnosztikai rendszerrel
- alapképzettségre épül (önálló végzettséget nem ad), annak kompetencia körén belül használható: pszichológia, pedagógia, mentálhigiéné, szociális munka, és más humán foglalkozások.
- a teljes tanfolyam elvégzésének előfeltétele, hogy a résztvevőnek legyen jártassága a belső képekkel való munkában, és ezt igazolni is tudja (képzés, végzettség, tanfolyamok).
Mesepszichológiában a szimbólumterápiás elemek sajátos alkalmazása
A mesemunka során a személyes mondanivaló megélése és kifejezése a cél. Az általános népmese egyre részletesebben személyessé válik, egyéni olvasat alakul ki, saját mese, mobilizálódott szubjektív élményanyaggal gazdagítva.
Alapvető elv az autogenitás – egyéni ritmus, értelmezés elsődlegessége. Az autogén módon alakuló meseélményt segítjük kiformálódni, belső képekké alakulni, kitekintő asszociációkkal kifejeződni. A szimbólumterápiás elvek szerint az általános több rendszer mentén integrálható a személyes lelki működésbe.
A népmese sajátossága azonban, hogy nem egy adott tematikát ajánl meg, hanem témák sorára kínál egy szimbolikus „kép-sorozatot”. Az általános történet valamely megoldásig, végkifejletig halad, és ebben kell meglátnia az egyénnek önmagát. Ez a képekben kifejezett gazdagság a mesemunka lehetősége és egyben nehézsége is, amelyre az IM-ben több módszertani megoldást kínáltunk.
Narratív pszichológiai esemény a mesemunka
Az Intermodális mesepszichológia többek között úgy tekint a mesére, mint egy kollektív narratívára, amelynek az egyéni hangsúlyai a lényegesek lélektani szempontból. Ezért annak személyes vonatkozásait tesszük hozzáférhetővé a mesemunka során. Továbbá az IM egyes intervenciói szintén hasonlóak a narratív pszichológia eszközeihez. A mese sajátossága azonban, hogy kollektív történetvezetés mentén előkészít, „előmelegít” témákat, aminek köszönhetően mélyebben, fókuszáltabban dolgozható fel, írható le személyes történtbe a választott kérdéskör. Szintén a mese sajátossága, utólérhetetlen erénye, hogy amíg az egyéni narratíva a problémák / sérülések / hiányok megfogalmazásával terhelődik, a kollektív narratívák mutatják a következő lépést is: a változtathatóságot, túlélhetőséget, az eltávolítás lehetőségét, a rejtett és örökölt erőforrásokat, magokat. Így miközben a lélektani feladatvégzésre rávesz a mese, segít is azok elvégzésében és a megoldás megkeresésében.
Mesepszichológiában a művészetterápiás elemek
Mesemunka során a kifejezés nem, vagy nem csak nyelvi szinten történik. Ami ki tud vetülni, az könnyebben megdolgozható. Ennek elve alapján törekszünk kifejezni, majd egyre hitelesebb, „pontosabb”, kifejezőbb formát találni ennek a személyes értelmezésnek.
Azokban a mozzanatokban jelenik meg a művészetterápiás elem, ahol külső képet választunk, lehetőleg nem tudatosan, vagy külső képet alkotunk a megélt tartalmak mentén. Ekkor nem csak a tudatos és nyelvi szinten kifejezett tartalmakkal dolgozunk. A tudatos tartalmak a munka értelmező, azaz verbális-feldolgozó mozzanataiban, vagy az utómunka során válik láthatóvá. A művészetterápiás elemek hozzátesznek, kiegészítenek, megerősítenek, vagy éppen átszínezik a verbálisan kifejezett tartalmakat.