Az absztraktok a hivatkozott rendezvények kiadványaiban megtalálhatók nyomtatott formában. A kivonat / absztrakt mit egy lenyomat, felvillant néhány fő gondolatot az előadás tartalmából és tükrözi a szellemiségét, ezért a későbbiekben is inspirációul szolgálhat. Alább szerepel néhány közülük. Az előadások és cikkek időrendben és tematikusan rendezve a publikációk menüpontban találhatóak.
Lélekrendező mesemunka szövetében a „ki vagyok én” kérdése – önazonosítás folyamata és a szerepváltások az intermodális mesemunkában / Magyar Pszichodráma Egyesület Nemzetközi Kongresszusa, 2019
A népmese, mint kollektív történet és kollektív tudás hordozója manapság ideális felülete a lélektani munkának is. Ebben a munkában egyik első lépés a narratíva szubjektív megélése, reaktualizálása, egyéni újraalkotása. Ezáltal az alkalmazott mese az önismereti munka felületévé válik, melyben önmagunk felismerése és megismerése része az öndefiníciónak. A mese lehetőséget ad arra, hogy szimbolikus, egyéni és érzelmi válaszokat adjunk a „ki vagyok én” kérdésre a lehető legváltozatosabb kontextusban. Önmagunk definiálása egy kollektív narratívában ugyanakkor már kommunikáció a közösséggel is, és a saját helyünk megtalálása a közös térben / nyelvben.
A hagyományozott népmese azáltal, hogy az személyes térben újraéled, jelenvalóvá és a közösségiből egyénivé válik. A saját mese gyakran különbözik az elhangzott történettől. Elfelejtődnek mozzanatok, áthelyeződnek hangsúlyok, megváltoznak szereplők. A mese szimbolikus történetisége egy kitágított és egyben biztonságos személyes lélektani térré válhat. Ezt a narratív átalakulási folyamatot követhetjük a lélekrendező mesemunka első szakaszának ismertetésekor.
A mese egyénivé válása, megszemélyesülése önmagában már egy dramatikus jelenségnek tekinthető, de nem állunk meg ennél a mozzanatnál. A mesével való munka során feltevődik a kérdés (előbb tudattalanul és spontánul, majd szándékosan, tudatos munka részeként is), hogy kinek a szerepében látja magát a kliens. A műhely során modellezzük azt, ahogyan a mesébe való „belehelyeződés” alakul és átalakul egy lélekrendező mesemunka műhely során. A bemutatás után nyitott párbeszéd kezdődhet a módszerbeli találkozások és intervenciós lehetőségek, illetve módszerbeli különbségek tekintetében.
Kulcsszavak: tradicionális narratíva, meseterápia, önazonosság, állapotkép, szimbólum
Holnap legyen a te vendéged – a mese puffer szerepe / Pszichoterápiás lap 15. konferenciája, Budapest, 2018
A népmeséket különböző funkciók „érdekében” alkalmazzuk a pszichológiai munkában. Ezek a narratívák eszközként és keretként egyaránt megjelenhetnek a terápiás térben. A mese úgy épül be a tanácsadási vagy terápiás folyamatba, hogy mind a kliensnek mind a terapeutának egy átmeneti teret képez. Egyszerre tekinthető a narratíva vezetőnek, segítőnek és védelmezőnek. A népmese alkalmazása tehát egy sajátos keretet ajánl meg, amelyben a mesét – az Intermodális Meseterápia nomenklatúrája szerint – a puffer funkció mentén is használjuk. A műhely során a mese alkalmazására kontroll-, hatalom-, kölcsönösség élményének optikájából tekintünk.
Ahogyan a hős elküldheti maga helyett a segítőit, és általuk cselekszik, úgy a kliens is szerepeltetheti a mese fordulatait a szimbolikus munka szabadságában, és maradhat a munka különböző szakaszaiban a számára elégségesen biztonságos térben. Az autogén irányítást a fentiek mentén időnként átveszi a mese, illetve általa a kliens, felvetve az egyenlőség, kölcsönösség, hatalom, kontroll kérdését.
Műhelyünk első részében egy meseelemmel való munka bemutatásával a narratíva szerepének elemzésére van lehetőség. Az esetrészletek bemutatása a mese történeti vázának ismertetését, a pszichológiai alkalmazásának érveit, és a mesemunka lépéseit tartalmazza. A narratív ismertetésen túl a mese értelmezési folyamatát döntéshozatali folyamatként közelítjük meg, a kliensnek az értelmezési hálóban való mozgását pedig döntéshozatali sémaként ismertetjük. A pszichológiai munkát vezető összefüggések a fentiek értelmében kiemelkednek a narratív leírásból, és elemzés tárgyává tehetők. A műhely másik időegységében szakmai párbeszédre adunk alkalmat, amelynek fókusza az, ahogyan a terápiás térben hullámzik mese – terapeuta – kliens hármasában a kontroll, irányítás, vezetés. Mikor ki vezet és ki a vezetett direkt és indirekt módon? Mitől jellegzetes a népmesei narratíva más történetekhez képest?
Relaxmesék és rokonaik, a képalkotás formái a gyermekek relaxációjában / MRSZE Országjáró Konferenciája, Pécs, 2018
Az utóbbi évek eredménye, hogy az alkalmazott mese műfaját a relaxáció témakörében is célzottan használják szakmai és laikus környezetben egyaránt. Ezek a tevékenységek gyakran a befogadó mesehallgatásnál többek akarnak lenni. A vezetett fantáziálásnak, képalkotásnak, időnként képhívásnak a formáit öltik. Tartalmukban és fordulataikban pedig kevésbé a népmeséket, inkább egy sajtos, a biblioterápiával közös felületet alkotó. érzelmi intelligenciát célzó, lelki folyamatokat leíró saját képi világot használnak. Egy egyre népszerűbb, de már-már közhelyesedő és devalválódó jelenségről beszélhetünk. Az MRSZE szakmai munkájában is régóta a relaxáció tanításának egy releváns segítője a mese. Láthatjuk ezt a népmesék alkalmazása által, és a progresszív relaxációs gyakorlatok során a metaforikus – szimbolikus megjelentésekben. A fenti témakört a relaxációs és szimbólumterápiás szemléleti keretet használva tárgyaljuk. Az előadás során egyéni és csoport-esetekre utalva gyakorlati szempontokat érintünk, továbbá a relaxmese valamint a Diákrelax és Gyerekrelax kapcsolatát vizsgáljuk életkori bontásban.
Meséből fakadó lélekforrás – a forrás mese-képe és a lelki munka első lépései / MRSZE éves közgyűlés alkalmából tartott előadás, Bp., 2018
A népmesékben rejlő erő-forrás lelki, szellemi, kulturális kútfője lehet a fejlődésnek. A gyógyító forrástól az élet vizéig a mesei képekben találunk olyan vizeket, amiket a lelki munka analógiáiként alkalmazhatunk. Hogyan tudunk hozzáférni a mesei forráshoz, és ihletődni belőle? Hogyan tudunk úgy dolgozni a mesékkel, hogy azok szimbolikus mélységeit életbe léptethessük az életünkben. A lélektani munka olyan talaj, amelyből fel tud fakadni és dagadni a mesék bölcsessége. Az előadásban azokat a mesei képeket tekintjük át, amelyek a meséhez-mesébe megérkezést segítik, és a spontán gyógyító folyamatokat elindíthatják. Olyan mese – és esetrészleteket tekintünk át, amelyekből kitűnhet, hogy a mesei és saját lelki erőforrásunk egy tőről fakad.
A sérült bölcsőből fakasztott forrás az intermodális meseterápia eszközeivel / MCSTE XXXI Vándorgyűlés, Debrecen, 2017
A bemutatott családban a sérült anya-szerepet az apával való kapcsolat ellensúlyozta. Az apa tragikus halála után az anya nem volt képes elegendő biztonságot nyújtani, ami többek között az alkalmazkodási nehézségek erősödésében nyilvánult meg. A bemutatott anyagban követjük a foglalkozások során megjelenő projektív, szimbolikus és direktív megjelenését a halott apának, továbbá keressük korai időszaktól sérült anya-lánya kapcsolat fokozatos javulásának lehetőségeit. Az intermodális meseterápia eszköztárát alkalmazzuk, amely egy rendszerszemléletű, relaxációs és szimbólumterápiás alapokra épülő módszer. Esetünkben az egyéni narratívákat az archaikus történetek, népmesék kontextusába helyezzük a meseterápiás foglalkozások során. A mese és a szimbolizált önkifejezés egyszerre megnyugtató és lelki munkát facilitáló hatású. A műhelymunka során lehetőséget teremtünk a családterápiás módszerek és javaslatok beillesztésére.
Kulcsszavak: közös mesealkotás – intermodális meseterápia – projektív jegyek – szimbólumterápia
Hamuban sült pogácsában rejlő erő – rendszerszemléletű meseterápiás lehetőségek a nevelési tanácsadásban, PMPSZ szakmai nap, Gödöllő, 2017
Parázs és hamu: a motiváció tüze
A népmesék egyetemesek, életkortól függetlenek, bölcsek, mélyen gyökereznek a lélekben is. Mindezt hangsúlyozva reneszánszát éli a mese. Pszichológiai szemmel nézve a népmese hatótényezői szélesek és mélyek, amiket tudatosan alkalmazva hiánypótló eszközhöz juthatunk általuk. A beszélgetés során elindulunk alapfogalmaktól, terápiás folyamatba illeszthetőségtől, és esetpéldák által tekintünk rá a népmese pszichológiai alkalmazására. Ahogyan a pogácsa szövetségesekhez juttatja a szereplőket,úgy viheti előre a munkánkat a mese.
Gyorsított idő – archetipikus mese-fordulatok katalizáló hatása csoportmunkában, XII. Pszichoterápia konferencia, Budapest, 2016
A mese-idő kivételesen sűrített, felgyorsított vagy éppen elnyújtott folyamatai akkor is segítségünkre lehetnek, amikor az állami ellátásban a kliens és pszichológus időnyomás alatt van. Bemutatunk egy csoportmunkát, amelyet a nevelési tanácsadás keretében kiskamasz és kamasz résztvevőkkel szerveztünk, akik szociális kompetenciáik és önirányítási képességük területén nehézségekkel küzdöttek. A csoportmunka relaxációs és szimbólumterápiás elemek mentén haladt, az élményfeldolgozás során művészetterápiás elemeket alkalmaztunk. Az erőforrások mobilizálása, nehézségek-gyengeségek és feszültségek kezelésének tematikájánál alkalmaztuk a lélekrendező mesemunka módszerének egy sajátos mozzanatát.
Az eset-vignetta tartalmazza az egyéni meseformálás gyakorlatát, kiemelve annak diagnosztikus hangsúlyait, amelyek megmutatkoznak a kártyaválasztással (gyorsítottan) kialakított „saját mesékben”. A személyes történet sűrített, képi, szimbolikus formában megmutathatja a sérüléseket és fejlődési folyamatban történő elakadásokat, anélkül, hogy azoknak megoldási, feloldási lehetősége feltárulna. A kollektív tapasztalatokat közvetítő népmesei fordulatok pedig a sikeres megoldásokat kínálhatnak, ezért követünk azt a módszertani gondolatmenetet, amely az egyes népmesei fordulatokat a metakogníció szintjén az egyéni mesékhez illeszti, kiemeljük a felhasználható mesei mozzanatokat, azok csatlakozási lehetőségeit. Továbbá követjük azt a gyakorlatban kialakult közös mesét, amit a sok kis egyéni történet-részből alakítottak ki a résztvevők, integrálva valamennyiük lényeges mozzanatát. Kiemeljük a módszertani lépéseket, amelyek által az egyéni szimbólumot archaikus értelmezési keretbe helyezve meríteni tudunk a népmesei anyagból. A kötött időkeretben segítheti az elmélyült munkát az a gondolkodás, amit a népmesei elemek terápiás alkalmazásából kölcsönöztünk. Végezetül az archaikus tartalom személyes alkalmazását vizsgáljuk az adott mese-élmény feldolgozásán keresztül.
A biztonságos és gyógyító mesetér – szimbolikus válaszok egyéni mesében / MRSzE – Vándorgyűlés, VI. Pápa, 2016
A népmesék és mesei elemek gyógyító hatásáról sokat hallani manapság. Valóban izgalmas például látni azt, ahogyan a mesei környezet növeli a biztonságérzetet, kibontakoznak a történeti elemek, egyénivé és egyben gyógyítóvá vállnak. Ezeket a lépéseket követjük nyomon az előadás során egy személyiségfejlesztő csoport esetén keresztül, amelyet magatartás-problémás tanulóknak szerveztünk. Láthatjuk majd, ahogyan a mese megadja az egyéni szabadságot és a maga mintha jellegével kinyitja a lehetőségeket az önismeretre és fejlődésre. Az előadás lépésről lépésre követi egy csoporttag útkeresését és szimbolikus válaszait, amit a közös munka és a közös történet hozott neki. A csoporttag meditációs képei és rajzai beleszövődnek az egyéni meséjébe, a varázslatos fái átváltoznak, táltosai jelennek meg és vezetnek el a megoldáshoz. A mesékkel az intermodális meseterápia mentén dolgoztunk, amely egy szimbólumterápián alapuló rendszerszemléletű módszer.
Kulcsszavak: mese, történet, biztonság, intermodális meseterápia
Mint a mesében – a lélektani munka módszertani lépései / MRSZE 6. Nemzetközi Kongresszusa, Budapest, 2015
A lélektani munka valamennyi formájának egyik alapvető eszköze az indirekt, képekben, projekciókban, analógiákban való „gondolkodás”. Azonban sokszor akadályokkal találkozhatunk a képi nyelv elindításában és saját nyelv kialakításában, vagy „útmutatókra” van szükség a továbblépéshez. Jó szolgálatot tehetnek a népmesék az akadályok kezelésében valamint a munka elmélyítésében és árnyalásában egyaránt. A mesei ”önmagáért beszél”, úgy mesél, hogy megteremti az alkalmazásának a feltételeit. Elegendő követni a mese szimbolikus nyelvébe rejtett javaslatokat annak érdekében, hogy a mesei képeket a személyes épülés javára fordíthassuk. A népmesék narratíváit szimbolikus történetként kezelve ugyanis megtaláljuk bennük a szimbólumterápiás munka lépéseit, műveleteit, módszertani javaslatait. Jelképesen kiolvashatjuk belőle, hogy miért szükséges a konkretizálás a szimbólumok gazdag világában, majd milyen lélektani munkafolyamattal számoljunk a továbblépéshez. Mindenkinek az a mese és abban a lépésben képes segíteni, amelyik az aktuális állapotában nehezített.
A mesei sűrített képekbe ágyazottság többlete viszont több ponton kiemelendő. Egyrészt az általános, archetipikus történet-elemekkel együtt jelen van a személyes meseélményben az egyéni értelmezés. Másrészt a szimbolikus sűrítettség okán jelen van az érzelmi többlet is, vagyis a javaslattal együtt mozgósítva lesz a lépésekhez, munkához szükséges erőforrás. Így a mesékben egyénre szabott nyelvezetű és ritmusú vezetőre lelhetünk, ami mintegy mutatja a módszertani lépéseket, és vezet a lelki munka ösvényén.
Az elméleti-módszertani előadásban a szimbólumterápiában alkalmazott lélektani műveleteket, lépéseket, irányokat tárjuk fel egy adott népmese optikájából nézve. „A rab királykisasszony” című mese képei által vezetjük végig a szimbólumterápiás munka elemeit, majd kitekintünk még néhány mesére ugyancsak a fenti értelmezési szálat követve. A hallgatók rálátást nyerhetnek, hogy hogyan segítik a lélektani munkát a mesei történet elemei, akár tudatosítja azt a hallható, akár nem. Az előadás során módszertan és élmény összeépül, akárcsak a mesemunka során. Képet kapunk arról, hogy mire való a mérhetetlenül-sok hangyányi munka, hol lehet jelentősége az alábukásnak, mihez kezdjünk kulcsokkal, és meddig tart a „boldogan éltek”.
Végezetül összefoglaljuk, hogy miért sokszorosan hasznos a népmesék képi világát integrálni a terápiás munkába. Azaz milyen összefüggésben nevezhető a mese egy forrásnak, ami képesség, változás, tartalom, erőforrás és rendező elv egyben. Közösen gondolkodva győződhetünk meg arról, hogy általuk közelebb juthatunk a közösségi és egyéni tudáshoz egyaránt.
Kulcsszavak: mesemódszertan, szimbolizációs munka, mesei és lélektani rendező elvek.
A népmese pszichológiai vonatkozásai, X. Népmese Napja Konferencia, Sepsziszentgyörgy – Kézdivásárhely, 2014
Az utóbbi években látható, hogy a mesék életének megújulása történik, a szakmai és laikus közönség egyaránt nyit feléjük. Ezáltal a népmeséket az aktuális életmódunkhoz igazítva abban a formában alkalmaztuk egyre gyakrabban, ahogyan a modern felfogásnak megfelel. Szegmentált tevékenységekbe rendezve, tudományos és gyakorlati feladatokba igazítva. A gyakorlatban azonban a „talpára esett szó” befurakodik a hallgató lelkébe, és akárcsak régen, ma is életre kel. Éppen ezért a mesével való foglalkozások az értelmezésekkel, feldolgozásokkal, megfejtésekkel akarva vagy akaratlanul a lélektan területére kerülnek. Ami régen spontán terápiaként és nevelésként megtörtént, azt ma már tervezzük, irányítjuk. Akik a mese spontán élvezetén túl is foglalkozunk a népmesékkel, dolgozunk a lélektani vonatkozásaival is. Ismernünk kellene a mese lélekre gyakorolt hatását ha pedagógiai vagy pszichológiai célból alkalmazzuk. De még a közösségépítést és kultúraközvetítést szolgáló mesemondó is jó, ha tudja, milyen sokrétű szimbolikus történeteknek ad hangot. Szerencsés esetben a foglalkozás céljához illesztjük és a jó megérzés mellett tudatosan választjuk a mesét, továbbá szándékosan alkalmazzuk a hatásmechanizmusukat. A lélektan felől közelítve magyarázatot kaphatunk arra, hogy miért hat valakire egy-egy mese. Megérthetjük a benne levő sokat hangoztatott bölcsesség egy-egy szikráját, és az élményen túl megtapasztalhatjuk, hogyan alkalmazható az életünkben. A mesékbe bevezető kutató munka a mesehős világgá induló, néha mindent kockáztató vállalkozásához hasonló, a felmerülő összes lehetőséggel és veszéllyel együtt. Az előadásban a legalapvetőbb lélektani fogódzókat mutatom be, amire a mesemunka során szükség lehet.
A Lélekrendező mesemunka módszertana úgy pattant ki, mint Jankó a babszemből. Lélektani alapokra épülő, relaxációs – szimbolizációs és művészetterápiás eszközöket magába foglaló módszer. A mese megélésben sok esetben manapság már elkél a segítség. Az élmény kialakulásában, a személyes mondanivaló megragadásában és a megértés elindításában van szerepe az első foglalkozásnak. A drámapedagógia eszközeivel hatalmas játéktér nyílik ki a mesében már elmerült résztvevő számára. A mozgás és szerepjáték segíti az élmény feldolgozását és a tapasztaltak továbbgondolását. A dramatikus folyamat során a személyes élmények, utak közös kinccsé válnak, gazdagítva az Én -s Te kapcsolatot. A műhely során két szakma találkozásában, két módszer összefonódásában élvezhetik a mese lelket gazdagító mélységeit.
Mesés világ, avagy az egyéni mesefeldolgozás vizsgálata, Szakdolgozat – pszichológia kar, Debreceni Egyetem, 2005
A dolgozat egyetemi könyvtárban már nem elérhető. Részletes tartalom szakmai érdeklődés esetén a szerzőnél elérhető.
A népmese akadémiai vizsgálhatóságáról, a „Csonkakezű lány” (AaTh706) mese alkalmazásáról. A szakdolgozat a népmese folklorisztikai meghatározásától a mese kurrens alkalmazásáig tekinti át a kulturális alapokat. A szimbólumok és archaikus minták feltárásának elméleti alapjainál Freud, Ferenczi Mérei, Jung elméletei és Mircea Eliade rátekintése jelenik meg, majd Szőnyi Magda és Bagdy Emőke gondolatvezetését alkalmazza. A mesei megközelítés elemei Estès, von Franz és Antalfai munkáiból ihletődik, Propp és Peseschian gondolataira építve.
A pilot-kutatás a mese személyes feldolgozásának fázisait követi végig, operacionalizált lépésekre bontva azt, ezáltal kutathatóvá teszi a narratív pszichológia és statisztika eszközeivel a mesemunka szerteágazó és mély lelki munkáját. Vizsgálja a mesével való munka tartalmának a bevonódással és megküzdési típusokkal való kapcsolatát, valamint a munka során leírható döntéshozatali sémákat.
A varázslatban megélt erőteljes emocionalitás, és több körben ismétlődő gondolati munka ezáltal számokkal és döntéshozatali modellekkel követhető. Az eredmények leíró kutatásként is fontosak, hiszen az alkalmazott mesemunkában a vezető rálátását segítik a folyamatokra.