MESEMORZSÁK

#lélekgazdagítómesemorzsa

Lélektani útravalók – a pogácsa mesei szimbolikájának gondolatindítói

Nincsen hamuban sült pogácsa minden útnak induló szegény legénynek, mégis teljesíti küldetését.

A pogácsa nem mindig jó (a mostoha álomport kever bele). Olyan bőséges, mint egy szekérkeréknyi kenyér.

Mi ez a hamuban sült pogácsa, mely belső erőforrások szimbóluma lehet?  

Mivel indul a mesehős, és mit jelképez az analóg lelki folyamatokról ez a meseelem?

Minek a koncentrátuma, milyen a szülői örökség, aminek kötőeleme sokszor maga az anyatej.  

Felszedelőzködni és elindulni (végre valakinek – vagy éppen az utolsónak is a családból) azzal, ami van: a hős feladata ezt a lelki lépést megtenni. A szülő részéről elengedni és útnak indítani nehéz lehet, s nem visszatartani. A hamuban sült pogácsa képe nem oly gyakori a mesékben, mint a közismertsége okán gondolnánk, de ahol a hamuban sült megjelenik, ott ez az útnak indítás megtörténik.

Elindulás rítusa az elszakadás és elengedés lelki munkájával telítődik. Népmesékben az elindulás többször is megtörténhet egy mesén belül, mindig a változásra törekvés jelentős momentumaként. A kulcsszereplő változásra vágyik vagy kényszerül, ezért elindul. Közismert fordulat a pogácsával útnak indulás / indítás, ezért általánosnak is gondolhatnánk, de a mesék számát tekintve nem sokukban jelenik meg. Enélkül is eléri a célját a hős, mégis amikor megjelenik, valami egyedi erőforrást képvisel az a hamuban sült, amit akár az utolsó maradékból süt meg az anyja, az édesanya vagy jó anya. A rossz anya az, aki a sokból is csak kenyérhéjat ad, és szalonna helyett követ tesz a tarisznyába, vagy éppen álomport kever a pogácsába. Elindítások ezek is, fontos mesei képek és érvényes párhuzamok a lelki élettel.

A pogácsa egy táplálék, maga a gabonának egyik formája. A gabona a fizikai biztonságunknak is kifejezője, mint az étkezés alapja, ami az éhezéstől szabadított meg (lsd. Forgács A.). A gabona csak átalakított formában emészthető. Átalakítás történik a föld erejével, majd a tűz erejével is a hő által, vagyis külső és belső átalakulása történik az erőforrásoknak, és ezáltal már magunkévá tehető, tápláló erő válik belőle. Az anya azonban nem kenyeret süt, hanem (akár kényszerűségből is csak) pogácsát. Ez a kisebb forma a tűz maradékának hőjétől is képes átalakulni (megsülni), és könnyebben hozzáférhető és mobilizálható. A pogácsában tehát benne van a szülő egyéni munkája gyúrással és dagasztással (és az anyatejje). A pogácsában olyan erőforrás koncentrálódik, ami az egyéni értékek és kollektív tudás tápláló részét adja át, a lelki és szellemi örökség egy részét teszi hozzáférhetővé.

A pogácsa egy koncentrátum, olyannyira, hogy egyes mesékben alig fogy el, többen jóllaknak, sokak életét megmenti (A szélkötő Kalamona). A későn induló fiatalok vagy az elszakadást nehezítő szülők segítő mesei fordulata lehet a hamuban sült szimbolikus képe. De érdemes rátekinteni a pogácsa szimbólumára akkor is, amikor egy folyamat végén tovább indulunk.

A gondolatindítót Jenser Márta vizsgamunkája ihlette (Mesehősök hamuban sült pogácsái: a mese-elem tudatos alkalmazása az elindulás, elengedés és útra bocsájtás pszichológiai munkájában)

Mesemunka a sűrű sötét erdőben

MESEMORZSA – ERDŐ 1

Izgalmas? Félelmetes? Rejtett? Sötét? Csendes? … milyenek az erdőhöz fűződő asszociációk és érzelmek? Mert ezek jelzik a lélektani munka tartalmát, ami az erdőhöz (is) fűződik majd. Amikor önmagunk vagy mások segítőiként vagyunk benne a mesemunkában, a munka színességét akkor tudjuk követni, ha az egyes motívumokról a belső képünk árnyalt és gazdag. Ezért a mesés erdő motívumát körbejárjuk, figyelve arra is, hogy milyen lelki folyamatokra világítanak rá a motívum egyes elemei, és milyen javaslatai lehetnek a mesei fordulatoknak a lelki munkára vonatkozóan?

Gyakran úgy hat a mese a lélekre, mint a varázstárgyak, amiket a hős megszerzett, de csak akkor, ha bemerészkedünk a sűrűjébe és végig járjuk az utunkat. De ahogyan a mese lelki hatása, úgy a sűrű sötét erdő is sokféle lehet.

Első kérdés, hogy milyen asszociációkat hív az erdő, mert az erdő lehet tág és sűrű, véges vagy végtelen, egyértelmű és ellentmondásos is. Megvan benne a vadon vak, sejtelmes derengése, a formátlan és a testet öltött, a látható és láthatatlan.

A csonka kezű leányban a nagyanyja és anyja küldi el a lányt, és ő “csak” úgy megérkezik az erdőbe:

de mikor a lány végleg megtagadta, hogy boszorkány legyen, fogták, elvágták mind a két kezét, azután karjára akasztottak egy kosarat, beletettek egy kis kenyeret, s világgá küldték. Ment, mendegélt, beért egy nagy erdőbe, ott lakott egy darabig.

A Hattyútündérek mesében a királyfi is megérkezik az erdőbe, ahol majd vele megtörténhet több átalakulás. A két erdőbe érkező hős útja között nagy különbség van. Mi mindent hozhat nekünk az erdő?

Egyszer elindult az inasával leánynézőbe. Mentek, mendegéltek, hát elértek egy erdőt.

Példaként kövessük a női és a férfi mesehősünket. Ez csak két példa a sok archetipikus fordulatból. A csonka kezű meséjében a lány úgy kerül be az erdőbe, hogy már sérül. Anyja és nagyanyja is meghatároznák a jövőjét, egy olyan női utat  jelölnének ki számára, amit elutasít. A boszorkányság negatív konnotációjával nem is kell dolgoznunk. Nem kell azzal foglalkoznunk, hogy a boszorkány jó vagy rossz, és azzá válni áldásos vagy sem. Elegendő a kényszerítésnek a pusztító erejére figyelni, a transzgenerációs teherre, amit a lány nem vállal. Ettől elszakadni csak sérülések által lehet (itt nem mélyülünk el abban sem, hogy a kéz levágásával mit szimbolizálhat a történet). A sérült lány egy ideig az erdőben él, majd megelégelve a vad gyümölcsöket, tovább indul.

Megélve a mesét az erdőnek az óvó – védő – tápláló ereje jelenhet meg abban az állapotban, amikor egy régitől elszakadva egy átmeneti térbe kerülünk. Akkor is tere itt az erdő a visszahúzódásnak, túlélésnek, akár az erőgyűjtésnek, amikor egy mély krízis jelenik meg, s az elszakadás és a sérülés egyszerre van jelen. Hívja ez a mozzanat a Gennep-féle átmeneti rítusok leírásából a küszöb átlépésének mozzanatát, és az utána következő átmeneti teret.

MILYEN AZ ERDŐ MAGA, MITŐL LESZ VÉDELEM VAGY PRÓBA TEREPE?

A lelki munka elindulása – bekerülünk az erdőbe

A valós erdőben nehéz meglenni, ha nincsenek kivehető formák, fények, nem találni az irányt, nehéz tájékozódni, ha az erdőben beláthatatlanok az utak, nincs rálátás a helyzetre, és a megoldásra sem. A fejben, lélekben mindenféle kavarog, érthetetlen, hogyan kerültünk oda. De lehet úgy is az erdőben lenni, hogy magunk sétálunk be, észlelve és tisztelve a természet erejét, töltekezünk belőle. Vagy mehetünk úgy is egy kis időre, hogy csak elbújni akarunk, láthatatlanná válni, vagy éppen csak pihenni, és a közösségtől távol levő csendjét élvezzük az erdőnek.

A mesékben is különféleképpen érkezik a hős vagy hősnő az erdőbe. Az eltévedés, elvonulás, oltalomkeresés és átalakulás, erőforrás gyűjtése és segítőkre találás mind megtörténhet. Az erdő a konfliktus és a próbatétel helye is, kerülhet ide a hős tervezetten vagy véletlenszerűen.

A csonka kezű lányban a hős belekerül ebbe az erdőbe. A belekerülés és benne levés állapotát idézi meg, a maga némaságával. Krízisintervenció során az első a legfontosabb fizikai minimum szükségletek kielégítése, és egyben ez a mankó is, hogy a sokk okozta lefagyásból erőgyűjtés és újraindulás szülessen. Ez az erdő itt épp ilyen tér lehet.

AZ ERDŐ A BIZTONSÁG, VÉDETTSÉG TERE

Miből ered ez a (gyakran relatív) biztonság és védettség. A gyakorlati vonatkozásokat és megéléseket érdemes átgondolni. Az erdőbe járás folyamatában kitűnik, ahogyan közlekedünk az erdőben nappal, mit tudunk észre venni, mennyire értjük ezt a dús környezetünket. Az erdőben járás élményekor a biztonságérzetünk összefügghet azzal, hogy vannak-e ismereteink – tapasztalati tudásunk, és éberségünk – megfelelő lelki állapotunk, hogy a tájékozódási pontokat használni tudjuk. Összességében, hogy ismerős-e számunkra az erdő és erdőben levés vagy sem. Egy ismerős erdőben otthonosan mozogva inkább a védettség, elbújás érzése élhető meg, ami az inkubáció, várakozás, pihenés időszakát készíti elő. A rálátás és viszonyítási pontok találása pedig segíti a tájékozódást. Ez az áttekinthetőség kölcsönöz egy gondolati tisztaságot, annak meglátását, hogy mi történik velünk. Ez a tisztán látás háttere és táplálója további biztonság élményeknek, az inkubáció során kiérlelődő összegzésnek és a váltás – változás előkészítésének.

Ha tovább lépünk másféle erdők felé, más mesékbe is érkezünk, és az erdő a buja – gazdag oldalát mutatja. A lehetőségek és meglepetések tárháza, az a titok, ami segíthet.

LELKI GAZDAGSÁG ÉS KOMPETENS HALADÁS – könnyed áthaladás az erdőn és a gazdag erdők

Ahogyan Szilágyi Domokos versében idézi- “kinek szoros, kinek tág” – a világ és az erdő is a maga nehézségével és színeivel jelenik meg. Lehet gazdag és adakozó, a bujaság és lehetőség tere.

Amikor “csak ment, mendegél, erdőn és mezőn átal”, akkor az erdő a mesei haladás kifejezésének egy részlete csupán. Azt észleljük, hogy a nehézkes erdei út is eltörpül azok mellett a nehézségek mellett, amit a fő célért vállal a hős. Csak megy és megy, amíg a kulcshelyszínhez nem ér.

Néha csodás erdőkön is áthalad a hős, ahol rácsodálkozik a kincsek mérhetetlenségére, a különlegességre. A réz-, ezüst-, és aranyerdő leggyakrabban a hármas fokozásban bemutatott hihetetlen gazdagság. Az erdők természetellenes anyaga is sugallja a mesében ezt a gazdagságot, ahogyan a 100 szoba, gyémánt ablakok. A tizenhárom hattyú-ban megvan ez a gazdag erdő, benne – vagy rajta túl valami varázslatos – tündérkirályné kertje vagy az alvilági palota. Vagy A széttáncolt cipellők-ben maga az erdő is varázslatos, hiszen egy leszakított ág miatt cseng-bong, jelez. Az erdő rendkívüli tér jellegét, akár a szakrális mivoltát is hangsúlyozhatja, illetve a lélekben megtett út különlegességét.

Kondás Jankónak az erdő jelenti a fordulópontot. Őt az erdőbe küldte a szegény ember, de Jankó megtagadta az egyszerű feladatot, így világgá kellett mennie. Második alkalommal a szolgálatára bízott állatokat hajtja a csodálatos ólom-, ezüst. és aranyerdőbe, amik sárkányok erdői, és ahol legyőzi őket, elvéve így a gazdagságukat. A három királyfiú meséjében szintén a sárkányok tulajdona az erdő, és ahol magukat a sárkányokat meg is öli a hős.

Az erdő, mint természetes életközösség

Az erdő egy természetes élőhely, amit sűrűn elhelyezkedő fákkal. Életközösség, amelybe beletartoznak a talajban lévő élőlények, a gombák, lágy- és fás szárú növények, és a láthatatlan mikroorganizmustól a színes állat- és madárvilágig minden. Az erdő jellegét meghatározza az éghajlat, a talaj minősége, a domborzati viszonyok, vagyis a környezetével egységet alkot a maga természetes előfordulásában. Az erdő tehát egy komplex rendszer, sajátos törvényszerűségekkel. Saját mikroklímája van, amit az élőlények egysége hoz létre, így nem erdő a néhány fából álló csoportosulás. Az erdőt alkotó fák szoros kölcsönhatásban vannak egymással, gyökereik összenövésével közvetlenül, illetve gombák segítségével kapcsolatban vannak, támogatják egymást. A korhadó részek, elpusztult élőlények, tápanyagul, táplálékul szolgálnak a még élő növényeknek és állatoknak, így szolgálva az elmúlással az életet. Élőhelyként szolgál, de egyben táplálékforrás is. Az erdő egy erős egység, aminek az összetartó erejét és sajátos szabályait gyakran nehezen látja meg az egyszerű ember, a tapasztalt erdőjáró pedig érthetetlen jelekből is ért, tájékozódik. Aki ismeri az erdőt, szövetségest talál ebben a közegben, aki tájékozatlan, veszélybe sodródik.

Sokszínű erdő színe, hangja, hangulata

Az erdő maga az út és az úttalanság, az ismerős és az ismeretlen, hit és hitetlenség, bizalom és bizalmatlanság, a kiszámítható és a meglepő. Ebben a közegben felleljük a kunyhót vagy kastélyt, az anyót, boszorkányt, tündért, a remetét, de akár a sárkányt, ördögöt, beszélő és elvarázsolt állatokat. Éppen ez a sokszínűség miatt vagy jó ismeret, vagy erő és elszántság kell, hogy belépjünk a lombok sűrűjébe. Az erdő szimbolikájának és a mesék forgatókönyvének áttekintésével találhatunk vonalvezetőt ahhoz, hogy az erdőből gazdagabban és erősebben jussunk ki. Sok élethelyzet rímel rá az erdőbe kerülésre, erdőben járásra, így kereshetünk erőforrást is a mesei eseményekben.

Az erdő, mint átmeneti helyszín

Az a szereplő, aki tudja a dolgát, van, hogy csak áthalad az erdőn, miközben megtörténnek vele, ami szükséges. Így jár Az elrabolt királykisasszonyok szegény legénye is, aki beérve az erdőbe leül enni, és enni segít az útjába kerülő állatokon, akik így szövetségesei lesznek. Egyszerű éber áthaladás az erdőn Vas Jankó esete is, aki segítőkészségével segítőt szerez:

… s mikor már hét nap s hét éjjel folyton ment, beért egy rengeteg erdőbe. Amint megy az erdőn keresztül, látja, hogy egy öregasszony éppen a hátára akar emelni egy csomó száraz ágat, próbálja kétszer is, háromszor is, de nem tudja felemelni. Odamegy Vas Laci, s az öreg­asszonynak szépen a hátára emeli az ágakat.

Felső világból a sárkány is az erdőbe érkezik le, amikor kígyó fiát viszont látja Molnár Ferkó meséjében. Ez a sárkány segítő, miután megismeri Ferkó tettét (megmentette a sárkány gyermekét – egy kígyót). Szintén az erdő lesz a segítővel való találkozási hely A rókaszemű menyecske mesében – ahol róka képében az elvarázsolt lánnyal találkozik a királyfi. Később maga a róka (mint Macskacicó is) segít minden próbát teljesíteni.

BEAVATÓDÁS ÉS VÁLTOZÁS EGY MOZZANATA: pihenés és fejlődés az erdőben

Az erdő a maga elszigetelésével, civilizációtól távol levő térként helyet ad a visszavonulásnak, és egyben annak az átalakulásnak, ami potenciálként a hősben van.

A kezelten lány másodszor indul útnak (az első áthaladás, azaz elűzetés, erdőkön-mezőkön át eljut egy kerthez), egy nagy erdőbe érvén egy kunyhóban talál menedékre, ahol meggyógyul. Másik változatban (Az irigy testvérek -Kríza) egy forrástól gyógyul meg, de szintén az erdőben vándorolva jut el abba az állapotba, ami a gyógyulásához segíti.

Az aranytollú madár meséjében az ördöngős szüle kiteszi az erdőbe az ikreket, akiket ott nevelnek fel. Több mesében is találkozunk kitett (vagy másként elveszejtett) gyermekekkel, akiket ugyan elkárhozásra ítélnek, de akik a növekedéshez segítőt és teret egy csendes helyen kapnak.

A molnár, a halász, az erdei tündér vagy éppen szegény ember, de még Gyöngyike boszorkánya is a megújuláshoz szükséges segítőként jelenik meg. A mese ebben a mozzanatban az erdőt a visszavonulás vagy éppen menekülés, és az átalakulás – érés helyeként kezeli.

PRÓBÁK, BEAVATÁS SŰRŰ SÖTÉT ERDEJE

A Hattyútündérekben a királyfi útjának szimbolikus megfejtését egyéni és közösségi síkon a lélekrendező mesemunka műhelyeken illetve a képzéseken követjük végig.

Folytatjuk később az ERDŐ többi színe, hangja, lelki vonatkozásának áttekintését. Kövesd, inspirálódj, és írj saját szakmai tapasztalatot, gondolatot a stiblar.erika kukac pszichoforras.hu címre, hogy gazdagodjanak az esetleírások és a közös tudás.