Intermodális Mesepszichológia – módszer

A népmese létező, élő forrás, ha a mese élmény, majd felismerés és tapasztalás. Ha a mese-élményeinkkel lélektani eszközök segítségével is tudunk dolgozni, akkor a mesemunka személyiség-fejlesztést, lelki gyógyulást és erősödést segítő közeg, évekig tartó erőforrás,
arany dió a zsebünkben.

Az Intermodális Meseterápia olyan módszer és szemlélet a népmesék alkalmazásához, amelyben a mesék élményszerű megtalálásától szimbolikus üzenetek személyes mondanivalójának feltárása felé haladunk.

Intermodális Mesepszichológia (IM) a népmesék lélektani alkalmazásának módszere, amely relaxációs és szimbólumterápiás szemléletben, egy interdiszciplináris keretben alkalmazza a meséket. Az IM egy élménygazdag módszer, amely második módszerként tanulható, azaz alapvégzettséghez és módszertani képzettségekhez kapcsolható.

Miután az egyéni pszichés terében újjászületve életbe lép, a mesei narratíva egy belső szimbolikus képsornak tekinthető, egyéni csatlakozási pontokkal, személyes értelmezésekkel. 

Az Intermodális Mesepszichológia módszerében elsődleges a személyre szabott lélektani munka, egyéni értelmezések integrálása. 

Ezért nagy hangsúlyt kap a mesével való lélektani munka

  • előkészítése majd megalapozása, és
  • meseélmény kialakulásának támogatása.

Miután a személyes térben újjászületve életbe lép a mese,

  • egyéni csatlakozási pontok,
  • személyes értelmezési tematikák kiemelésének segítése történik,
  • majd az értelmezési kulcsok, forráskódok megkeresése.

A mesemunka mélyítésének szakasza már az

  • értelmezések összefonódása,
  • átdolgozása, alkalmazása, kifejezése.

A mesei tematikák feldolgozásához szakaszonként és témánként más-más eszközt ajánlunk fel.

 

A MESÉK HASZNA:

A lelki munka során felbukkanó mesei szimbólumok vagy meserészletekre ha kisebb-nagyobb figyelmet tudunk szentelni, akkor népmeséink szimbolikus tartalmát pszichológiai vonatkozásában tudatosan, módszeresen alkalmazhatjuk, tájékozottan mozogva a mesék gazdagságában.

Lélektani tájakon a haladhatunk a mesével, de csakis úgy, mint a táltossal: „hogy sem tebenned, sem énbennem kár ne essék”. A mese egyénre szabott, személyes, általános és aktuális tud lenni.

A népmese szimbolikus történetként egy sokszínű szakmai felületet, amely az önálló szakmai munkában önmagában, vagy más folyamatba illesztve alkalmazható.

  • A mesemunka a lelki fejlődés alapjaitól segít, inspiratív élményalapot kínál a személyiségfejlesztés és önismereti munka bármely tematikájában, emellett a biztonság megélését erősíti.
  • A mesemunka vezetett szakaszai segítik az önreflexió és érzelmi intelligencia fejlesztését, asszociatív gondolkodás és mesei tartalmak által a változás megélését, és fejlődést támogató archetipikus forgatókönyvekhez visznek közelebb.
  • Miután az egyéni pszichés terében újjászületve életbe lép, a mesei narratíva egy belső szimbolikus képsornak tekinthető, egyéni csatlakozási pontokkal, személyes értelmezésekkel.
  • A népmese narratív anyaga szimbolikus történetként olyan széles körben alkalmazható, ahány féle képpen tudunk közelíteni hozzá.

Az IM alkotóelmei: 

rendszerszemlélet és intermodalitás 
szimbólumterápia – belső képek
narratív pszichológia
kulturális anyag pszichológia alkalmazása

Belső képalkotás feldolgozásában, asszociatív gondolkodás támogatásában, kitekintő és értelmező munka rendszerezésében jelentős útmutatást ad a szimbólumterápia elmélete és módszertana. Az IM-ben kiemelten fontos a mese befogadásának előkészítése és az autogén személyes élmény kialakulásának segítése, az összetett felismerések és önismereti élmények integrálása. Az IM rendszerszemléletében a különböző egyéni és kollektív megközelítési lehetőségeket illesztjük szerves egésszé.

Az intermodalitás az élmények során megélhető kapcsolatokat és az átalakulást hangsúlyozza, amely a különböző észlelési modalitások és feldolgozási síkok által megszületik. Ahogyan a girhes csikóból táltos lesz az odafigyelő gondoskodás és tűz által, úgy az írott vagy hallott szöveg egyre erősebb belső képpé formálódik a mesemunka során. A gondolatok, érzések és belső képek egységes élménnyé kerekednek, majd ismét kifejeződnek a feldolgozás során. A belsővé tétel és kivetülés dinamikája hordozza magában a lelki munka lehetőségét. A kivetülés folyamata egyidőben történhet verbális síkon absztrakt gondolatokban, szimbolikus képek által, érzelmek kifejeződésével, alkotások megszületésével. Tehát a mese személyes interpretációja több lélektani modalitásban jelenik meg, ezek pedig a mesemunka során összefonódva hozzáférhető erőforrássá alakulhatnak. Az intermodalitás ezt az átjárhatóságot, sokszínűséget és a rendszerbe foglalás, összefonás – szövés lehetőségét gondozza.

 

IM kialakulása – avagy az “Egyszer volt” jelene

Az Intermodális  Mesepszichológia módszertana 2003-tól született meg egy egyetemi közegben. A módszert gyakorlat-centrikus kutatás indította útjára, amelyben azt kerestük, hogy az oly nagyon áhított mesés csoda, amit a népmese a lélekkel végezni képes (vagy a lélek a mesével – ez nézőpont kérdése) hogyan írható le, a folyamat operacionalizálható-e. Szakmai kérdés volt, hogy ez a jelenség hogyan érhető tetten a kvantitatív kutatás eszközeivel is, a lélektani folyamat modellezhető-e, esetleg mérhető, és végül számszerűsítve, absztrakt ábrákban kifejezve a szakmai tudatosítás próbáját kiállja-e.

Interdiszciplináris gyökereit észlelve ennek a régi-új irányzatnak a néprajzi alapokkal kezdtük, hogy a folklorisztika szempontjai szerint is hiteles forrásokból merítsünk (Ortutay, Berze Nagy, Voigt, Ipolyi, majd Raffai, Dala). A kutatás mély és pozitív élmény volt a résztvevőknek és vezetőnek egyaránt. Végül a folyamatokat felismerve, és az azonosságokra ráébredve a módszer a rendszerszemlélet elvei szerint a relaxáció és szimbólumterápia szemléletével öltött testet.

A kutatás során  2003-2005 között kikristályosodott a Lélekrendező Mesemunka forgatókönyve, ami alapja volt a későbbi szimbólumterápiás-meseterápiás munkáknak, előadásoknak, rövid képzéseknek, Diákrelaxáció programban való megjelenésnek és a szakmai cikkeknek.

A csonka kezű lány motívuma, a sárkány és imaginációs képek párhuzama, a kard szimbolikája, a női személyiségfejlődés tükröződése, és a feldolgozási folyamat egyre mélyebb megvilágítása lányeges mozzanatai voltak a következő időszaknak. A mesei kultúra követése és támogatása (Népmese napja konferencia, népszerűsítő előadások) izgalmas szakmai kapcsolatokat szült, és mélyítette az interdisziplinaritás eszméjét.

A gyakorlat 2015-re kitágította a módszertani kereteket, és markánsabban adódtak hozzá a meseélmény feldolgozásához rendszerszemléleti elemek családterápiás forrásokból, valamint narratív pszichológiai elemek, és a feldolgozás sokrétű segítésének eszközei.

2016-ban Intermodális meseterápia névvel született szakpszichológusi dolgozat, majd esetfeldolgozó szakmai cikk a Pszichoterápia lapban (2017, 3. szám). Jelenleg érvényes törvényi rendelkezések és a módszer fő fókusza miatt a terápia megnevezést átalakítottuk (a fogalom szakmai értelmezésének leszűkítése miatt).

Intemodális Mesepszichológiai képzést és módszert lélektani munkát végző szakembereknek ajánljuk, de a képzés kezdeti szakaszába önfejlesztés céljával bárki csatlakozhat, akinek ez a tevékenység gazdagító. Bevezetés a mesepszichológiába pedagógusoknak akkreditált képzés a szakmai alapokat nyújtva bárkinek ajánlható, akik a mesék alkalmazásában tevékenykednek bármely szakterületen. MRSZE képzési szakaszai az Egyesület specializációjaként végezhetők el.

Írások, inspiráló absztraktok a Pszichoforráson.

Képzésre jelentkezni külön regisztrációs felületeken lehetséges, amelyek megtalálhatók a szakaszok részletes leírásánál.