Néhány cikk absztraktja és részlete olvasható alább. Az összes cikk időrendben és tematikusan rendezve a Publikációk menűpontban találhatók.
“Mosoly a sárkányhoz – gyermekrelax képei és képtelenségei” – módszer- és esetbemutatás, In: Serdülő és gyermek-pszichoterápia folyóirat, XVI/2 szám (2023 ősz)
Relaxáció tanítása szükséges különféle terápiákban, fejlesztésekben. Kihívás a kisgyermeknek a relaxációs technikákon és az általános stresszkezelési szocializáción túl egy komplexebb relaxációs módszert tanítani. Már 4 éves kortól átadható az autogén tréning (AT), ami a módszerként pszichés többletet ad egyéni és kapcsolati szinten is. A gyermek- autogén tréningben, gyermekrelaxációban (GyR) az anya-gyerek kapcsolat kontextusában, mesei képek segítségével vezetjük be a relaxációs állapotokat. Az alábbi esetnél több éves célzott pszichológiai fejlesztésnek a bevezetését és megalapozását adja a GyR. Zalánnál a történetek nagyon hangsúlyosak voltak,ezért a GyR módszertanával párhuzamosan a képekkel való szimbolizációs munkát az intermodális mesepszichológia szemléletében is kezeltük. Az alábbi munkában követjük a GyR előkészítését, elsajátítását, és ennek során az autogén képalkotást. Ebben a folyamatban a kliens eljut a zilált képek megélésétől az önkifejezéssel kapcsolatot teremtésig. Zalán a megformálásra képtelen állapotból a képekben gazdag konstruktumok felé indul el, az érzések kifejezhetővé válnak, és a kapcsolati környezetbe illeszkednek.
Kulcsszavak: stresszkezelés – gyermekrelaxáció – autogenitás – önirányítási nehézség –népmeseelemek – imagináció
Bevezetés:
Zalánnál az intermodális mesepszichológia segítette az autogén tréning tanulását, és magát az eset megírását is az ihlette, hogy képekben ennyire gazdag volt a munkája. A gyermekrelaxáció (GyR) módszertana használ ugyan meseelemeket modell értékkel, az intermodális mesepszichológiában (főként felnőttek pszichológiai munkájára kialakítva) sokrétűbben használjuk a teljes népmeséket. Ebben a fejlesztő terápiás folyamatban szemléleti többlet ad a mesepszichológiai megközelítés, az előkészítő munkában és a relaxációban megjelenő képek metaelemzésében nagy segítséget jelentett, miközben az GyR szemléleti keretében maradunk. Zalán esetében a súlyos önregulációs nehézségekhez kiemelkedő verbális intelligencia társult, nagyon gazdag kreativitással. Az GyR a foglalkozásokon és otthoni környezetben is keretezni tudja a fejlesztő és a kreatív munkát, így a két módszertani összetevő kölcsönösen megtartó erővel működött. A GyR egyik terápiás indikációja az önregulációnak a nehézsége, a feszültség-irányítás elakadása, ami Zalánnál erősen megjelent. Ezért a pszichológiai munka alapjaként ezt a módszert emeltük be, a belőle fakadó folyamatokkal együtt.
További fejezetek:
Elszigetelő mosoly – Zalán előtörténete
Feszültségjegyek és villámok az esernyő alatt – az első történetek
Az Anya – Lábaskígyó megjelenése
Védelmező sárkánnyal az egyéni világ és az irányítás kifejeződése
A gyermek és kiskamasz relaxáció jellemzői és hatótényezői
Laza mozgás és a progresszív gyakorlatok a relax előszobáiként
Biztonságos helyben a veszély jelentkezik a lazulás-nehezedés szakaszában
Melegedés a GyR-ban, és a feszültség növekedése a munkában
Szervgyakorlatok és önkifejezés mélyebb szintje
Az ellentmondásos Sárkány – Kígyó, pozitív és félelmes tartalmak körforgása
Sárkányok hátán a függetlenség és elengedés – a GyR szervgyakorlatai
Feltárulkozás és közlési formák kialakulása a szülő-gyerek kapcsolatban
Megküzdés a mindennapokkal és a GyR zárása
„Csak úgy repüljünk, hogy sem tebenned sem énbennem kár ne essék” – a bionóm szemléletmód az intermodális mesemunkában, In.: Az autogén – bionóm terápiás szemléletmód jelentősége a krízis, a gyász és a trauma feldolgozásában, szerk. Shmidt I., Németh M., 2022, 31-53 old., MRSZE kiadványa
A népmese a tartalmával az életre tanít szimbolikus történetként, és egyben egy bionóm szöveganyag. A mesemunka pedig bionóm módon működik, archetipikus tartalmainak az életbe léptetésekor, amihez hozzáférni lélektani munka által tudunk. Ebben a munkában a percepciós kulcsok kialakítása történik, majd a szimbolikus és kollektív tartalmak egyéni feltárása. Ezek a feltárt tartalmak belső erőforrásokat mobilizálnak, így egyszerre lesz kulcs és erőforrás, motiváció és tartalom a mese szimbolikus narratívája. Az intermodális mesepszichológia módszere (Stiblár 2015) szimbólumterápiás és rendszerszemléletben követi, segíti ezt a munkafolyamatot. Egyik alapvetése a módszernek, hogy a célzott lélektani munkához tudnunk kell, miből fakadnak a spontán hatások, majd hogyan haladhatunk a komplexebb és tudatosabb alkalmazás felé.
A mesemunka autogén folyamatát és a bionóm elvek érvényesülését követve a mese spontán, csodásnak tűnő hatását megérthetjük, nem deszakralizálva ezt a rítus-szerű folyamatot. A folyamatot átlátva felszínre hozhatunk olyan szakmai tartalmakat, amelyek a népmese célzott alkalmazását segítik. A mesemotívumok vonalvezetők is a meséket alkalmazásában, módszertani varázstárgyak, szupervízorok, amelyek integrálhatók és integrálandók a lélektani munkába.
Schultz a bionóm elvet, mint az élet törvényét, az életelvűséget – biosz (élet) és nomos (törvény) – beépíti a pszichoterápiás elméletébe, a személyiség-, motiváció-, és Self-elméletébe. A bionóm elv nézőpontjából, terápiás megközelítéséből nézzük meg a mesemunka folyamatát, módszertani elemeit. A 9 alapelvet, amelyekkel az életeseményeket és kifejezetten a lélektani működést megmagyarázza Schultz, látjuk tükröződni háromszorosan is: a meseanyag fennmaradásában, a mese tartalmában és a mesemunka folyamatában. Az alábbiakban a bionóm alapelveket tárgyaljuk a meseterápiás vonatkozásokban mindhárom területen. Fejezetek a cikkből:
Az autogenitás a belülről fakadó, biztonságosan harmonizáló saját erő
Dinamikus struktúra és folytonosság a meseanyag fennmaradásában
Folytonosság, dinamika és rend – a mese archetipikus magja
Az alkalmazkodás formái: autoergia, reagibilitás és kontextusfüggőség
Teljesség a mese bionóm-megközelítésében – a mesemunka jellemzői
A lét írmagjai a mesében – formák és segítők a bionóm működés felé (a cikk folytatásához a kiadót vagy a szerzőt lehet keresni))
Történetszövésben átalakulni – közös mesealkotás intermodális meseterápiával, In.: Esettanulmány Pszichoterápia folyóirat 26. évf., 3.sz. (2017 aug) 198-208 old
A mesemunka alkalmas arra, hogy egy időben teremtsen biztonságos egyéni, ugyanakkor tartalmas lelki munkára lehetőséget időnyomás mellett is. Halmozottan problémás kamaszok csoportjában az volt a célunk, hogy a tanulók rövid idő alatt jussanak el bizalmi kapcsolatok kialakításától az erőforrások mobilizálásán át a személyes megoldások szimbolikus kifejezéséig. Munkánk során a lélekrendező mesemunka szemléletét és az intermodális meseterápia eszköztárát alkalmaztuk, amely egy rendszerszemléletű, relaxációs és szimbólumterápiás alapokra épülő módszer. Az intermodális meseterápia a személyes narratívák kibontását támogatja archetipikus meseképek mentén. Kiindulópontja a népmese gazdag jelképrendszere, de a szimbolikus munkát az egyéni értelmezés elsődlegességével kezeli. A népmese megnyugtató és facilitáló is egyben; a mesemunka katartikus élmény kiváltására, valamint az összegzésre egyaránt alkalmas.
A tanácsadási folyamat három szakaszra tagolódott. Ebben az írásomban azt az ülést mutatom be részletesen, amelyen egyéni, majd közös mesealkotásban vezettük a tanulókat. Az esettanulmányban a személyes és kollektív narratíva kialakulását az egyik résztvevő anyagának kiemelésével követjük a meseszövésben, amelyben egymást erősítve jelennek meg az egyéni és közös történetek.
Kulcsszavak: közös mesealkotás – egyéni fókusz – intermodális meseterápia – lélekrendező mesemunka – szimbólumterápia
Az Óperencián innen – bevezetés
Legtöbb intézményes pszichológiai ellátásban szembesülünk az időnyomással és gyakran a szakmai ellátás nehézségeivel. A nevelési tanácsadásban történő lélektani munka keretei sajátságosak. A kliens utómunkája nehezebben követhető, ha a kapcsolat rövid vagy rendszertelen, ugyanakkor a pedagógiai és szülői kérdések megválaszolásához is közelítenünk kell. A meseterápiában olyan tartalmakkal dolgozunk, amelyeket a mese indukál, a kliens hív elő, továbbá a kapcsolati térben kellőképpen feldolgozhatók, mivel utólagos hatással igen, de célzott utólagos lelki munkával nem számolunk. A meseélmény sajátos környezetben teszi lehetővé a kliensnek önmaga megélését, eredeti módon járul hozzá az önismereti és terápiás munkához.
Mi van a szarvacskában? – Lélekrendező mesemunka
A mese műfajának és a kulturális kontextus változásával napjainkra a népmesék sokrétűbb szerepet kaptak a közösségi és egyéni életben (Hermann 2012). A népmesék mintegy reneszánszukat élik, a mesei történetekkel való munka megtalálta a helyét a pszichológia területén is. Meseterápiák jellemzően népmesék szöveganyagával vagy az egyénileg alkotott mesék feldolgozásával foglalkoznak, céljuk az önismerettől és tematikus feldolgozásoktól a terápiákig terjednek (Stiblár 2014).
Lélekrendező mesemunka névvel 2005-ben készült elméleti és gyakorlati kutatómunkára épülve alakult ki a meseterápiás módszer. A lélekrendező mesemunka az asszociációs gondolkodás és szimbólumterápiás megjelenítés lelki műveleteire épül, hangsúlyos a mesei élményszerzés tudatos segítése, hogy a hallott meséből megélt, majd személyes, megalkotott mese szülessen. A módszer másik sajátossága a rendszerbe foglalt kitekintő háttér. A mesei értelmezéseket és a személyes munkát egységbe szerkesztjük és ezáltal az egyéni feldolgozást támogatjuk a szimbólumterápia eszközeivel (Stiblár 2014). Itt olyan eszközökre támaszkodunk, mint a jelentésadás és jelentéskeresés, abreakció követése elakadásokkor, imaginációs és relaxációs technikák, és a szimbólum feldolgozásának lépései (Szőnyi 2011). A legtöbb terápiás és mesemunka célja és hatása egyfajta lélekrendezés. Ebben a meseterápiás módszerben azt hangsúlyozzuk, hogy a mesei rend tudatos felhasználása és a módszer struktúrája a szimbólumok gazdagságában erőteljes rendezési lehetőséget jelent. Az értelmezés és feldolgozás az egyedi és az általános, a konkrét jellemzők és a szimbólum között oda-vissza utakat megtéve formálódik. Ezért az értelmezések során cirkuláris párbeszéd bontakozik, több szinten dolgozva fel az élményanyagot.
A mesével való lelki munkában elkülöníthető szakaszok: a megérkezés, saját kiindulási pont meghatározása, majd az élmény és értelmezés ciklikus felépítése. A szimbolikus kifejtést a szimbólumterápiára jellemző nondirektivitással vezetjük, a testi, érzelmi, gondolati szintet egységben kezelve. Mindez egy megengedő, tartalmakat tudatosan követő vezetői támogatás keretében történik (Stiblár 2015).
Élettörténet elbeszélés … (a cikk folytatásához a kiadót vagy a szerzőt lehet keresni)
Mint a mesében – a lélektani mesemunka módszertani lépései – Életelvűség és jövőre irányultság a relaxációs és szimbólumterápiákban, szerk. Németh M, Stiblár E. 2017, 105-123 old
„Milyen áldozatot bírunk vállalni és milyen lelki munkát tudunk elvégezni létünk ki- és beteljesítéséhez? Meséink ebben eligazíthatnak.” (Szőnyi 2009)
A lélektani munka egyik alapvető eszköze a képekben, projekciókban, analógiákban való „gondolkodás”. Jó szolgálatot tehetnek a népmesék a munka elmélyítésében és árnyalásában. Szükségünk lehet rájuk, amikor a képhívások elakadnak, a saját képi nyelv előhívásának készsége nehezen formálódik. Hozzájárulhat a mese a továbblépéshez, ha a személyes „útmutatóknál” többre, önmagunkon túlmutató javaslatokra, kollektív tudásra van szükség. A mesében képekbe sűrítve és szimbolikus formába ágyazva él olyan lélektani többlet, amit a pszichológiai munkában alkalmazhatunk. A sűrítettség megjelenik az egyéni munkában is. Egyrészt az általános, archetipikus „történetelemekkel” együtt van jelen a meseélményben a személyes értelmezés. Másrészt a szimbolikus sűrítettség által az érzelmi többlet és a gondolati elemek válnak hozzáférhetővé, így a javaslattal együtt elérhető lesz a munkához szükséges erőforrás is. Népmeséinkben tehát egyénre szabott vezetőre lelhetünk. A mesék „önmagukért beszélnek”, megteremtik az alkalmazásuk feltételeit, mutatják a módszertani lépéseket, vezetnek a lelki munka ösvényén útmutatásokkal, és erőforrásainkat mobilizálják. Az alábbiakban a szimbólumterápiás munka és a mesemunka összefüggései mentén kitekintünk a mese lehetséges lélektani funkcióira és a feldolgozás néhány lépésére.
Kulcsszavak: lélektani funkció, lélekrendező mesemunka, szimbolikus feldolgozás
Bevezető
A mese szimbolikus nyelvébe rejtett javaslatokat követve a mesei képeket a személyes épülés javára fordíthatjuk. Erről szól a szimbólumterápia szempontjából a meseterápia. A népmesék narratíváit szimbolikus történetként kezeljük, amelyek kibontásakor átélhető az energetizálás, érzelmi mobilizálódás. A mesemunka során felismerések és összegzések, továbblépésre utaló javaslatok születnek. Módszertani szempontból is megtaláljuk a népmesei fordulatokban a szimbólumterápiás munka lépéseit, műveleteit, módszertani javaslatait. A képsorok, történetek spontán terápiás hatásával évezredek óta élnek a különböző kultúrák (Tánczos, 2007). A meseterápiák a népmesék életének egy olyan új korszakát képviselik, amelyben a spontán hatásokat a tudatos szakmaisággal ötvözi a segítő szakma.
A meseterápia több társszakma és tudományág egymást megtermékenyítő folyamatából alakult (Stiblár, 2012). Az új terület izgalmas lehetőségekkel kecsegtet, a mesei anyag gazdag, és folyton új területre csábítja a benne dolgozót. A „meseterápiák” megszületését és felívelését jellemzi a szakterületek kialakulásának sajátos gazdagodása és elmélyülése. Egyrészt a legváltozatosabb módon vezetett foglalkozások kapják ezt az elnevezést (a fogalom népszerűvé válik, és egyben inflálódik), másrészt az egyes szakterületek igyekeznek elhatárolni a saját kompetenciáikat (a szakmaiság erősödik). Jelen munkánkban azt a pszichológiai tevékenységet tekintjük meseterápiának, amelynek tervezett, megfogalmazott szakmai célja van, és betartja az egyéni vagy csoportos foglalkozások íratlan és írott szakmai szabályait. Alapvetésünk, hogy a népmese hatását akkor tudjuk integrálni a pszichológiai munkánkba, ha alkalmazása folyamán a személyiségfejlesztő és terápiás ülések alapvető módszertani feltételeit betartjuk, és ehhez a mesei jellemzőket tudatosan alkalmazzuk (Stiblár, 2015). Fontos, hogy a különböző tudományterületek eredményei adaptációval kerüljenek be a munkába. A fentiekkel lehetővé válik archaikus elemek felhasználása terápiában, pszichológiai munkában. Az alábbiakban a lélektani munka rendeződést segítő, általános gyógyító hatása értelmében is használjuk a terápia kifejezést, nem leszűkítve a pszichoterápiás értelmezésre, de nem is kizárva azt. A terapeuta a kompetenciáinak megfelelően alkalmazhatja ezt a módszert.
A lélektani mese–munka néhány alapfogalma
A lélektani munkában a mese hangsúlyos vagy kiegészítő szerepet tölthet be, ezek alapján megkülönböztethetjük a meseterápiát és (adott módszer szerinti) terápiát meseelemekkel. A meseterápia esetén a terápia tematikus fonalát a mese szerkezete és története adja, a személyes munka kiemeléseihez alkalmazkodva. A meseelemek terápiás alkalmazásakor a munka egyes részeiben meseelemeket használunk (Stiblár, 2012). Az alap terápiás módszertől függ természetesen az a mód, mellyel a meseelemek alkalmazása lehetővé válik. A szimbólumterápiában egyrészt a terapeuta témák, hívóképek, narratív elemek megajánlásával hozhat be meseelemeket, másrészt a szimbólumterápiás munka során megjelenhetnek spontánul egyéni, imaginációs élményekben meseelemek, amelyeket lehetőségünk van kifejteni, és ezáltal a mesei asszociációk, kitekintések, alaptörténet megismerése révén többletjelentést és értelmezési lehetőségeket kapunk. A relaxációs élményekbe is bevonhatók meseelemek, az utazás és állapotváltozás élményeinek erőteljes jelentkezésekor mesei megfelelők feltérképezése lehetőséget ad széles kitekintésre.
A lélekrendező mesemunka (ezentúl mesemunka) egy olyan meseterápiás módszer, amely szimbólumterápiás és rendszerszemléletre épül. Ebben a megnevezésben a mesemunka fogalma (Stiblár, 2016) azt a szemléletet tükrözi, hogy a mesék a spontán befogadáson túl a befektetett munka által hatnak. A mese terápiás megközelítésében és a relaxációs és szimbólumterápiás szemléletben nagyon sok hasonlóság van. Például a mesehallgatás tekinthető részben módosult tudatállapotnak, amelyben a figyelmi fókusz változásával, az elengedés és nyitottság támogatásával történik az élmények befogadása. Ezek alapján a mesehallgatás meghatározható az autogén tréninghez hasonlóan is (Bagdy, 1993): passzív koncentrációs állapotban, verbális ingerekre adott, autogén módon létrejövő testi-lelki reakció, amely saját indítékok és törekvések mentén végezhető. A „lélekrendező” az autogenitást emeli ki a mesével való munkában. A szimbólumok jellemzőiből adódik az aktualizálás és a lelki munka szükségszerűsége, a többsíkú és személyes értelemadás lehetősége mellett. A szimbolikussága révén a „rejtve jelzettség” jelentősége nagy, a mese ez által válik biztonságos lehetőséggé (Szőnyi, 2009). A tartalom rejtett és jelzett egyszerre, ezáltal a hallgató csak annyit lát a meséből, hasonlóképpen a személyes szimbolikus munkához, amennyinek aktualitása van és amennyit képes feldolgozni. A rejtjelzett tudásátadás mentén – a spontán felismeréseken túl – csak a megértési kulcsokkal rendelkezők képesek munka révén hozzájutni a történet mélyebb tartalmaihoz. A mesemunka alapvetése a fentiek szerint ellene megy egyúttal a kész értelmezések szabad használatának is, a személyességet mindenképpen az általános és „külső értelmezések” elé helyezve. A munka folyamán a különböző források alkalmazását, az élmény feldolgozását a szimbólumterápiás protokollhoz igazítjuk (MRSZE képzési anyag). A mese pszichológiai alkalmazása, hasonlóképpen más eszközökhöz, indokolt és célzott formában lehetséges. Elsősorban tisztáznunk kell a mesealkalmazás célját, azaz mire akarjuk használni, valamint azt, hogy milyen funkciót tölt be a foglalkozásban. Adott esetben a feltett kérdésnek, vagyis a munka céljának pontosításához kötődik a mese funkciója (lásd később). Valamennyi szempont tiszteletben tartásánál előny a Szőnyi Magda (2011) által megfogalmazott metaterápiás elemek tudatosítása és beépítése.
A mesemunka bevezetése a terápiás folyamatba … a cikk folytatásához a kiadót vagy a szerzőt lehet keresni)
Népmeséink lélektani hatásai – meseterápia a Lélekrendező mesemunka optikájából, In: Pszichoterápia, 24./ 4. szám. 2015
A népmese tartalmi és dinamikai jellemzőiből fakadóan a személyiségfejlesztő, egészségmegőrző és terápiás tevékenységre alkalmas eszköz lehet. A meseterápiák több tudományág eredményeiből táplálkoznak, ennek a sokszínűségnek előnyeivel és veszélyeivel. Természetesen a mesék esetében is akkor beszélhetünk hiteles eszközről, ha az alkalmazás során az – akár több módszerből vett – elemeknek az adaptációja és a mese sajátos lehetőségeihez illesztése megtörténik. Az alábbi cikkben tárgyalt megközelítés gyakorlat-centrikus mesekutatások nyomán formálódott, főként relaxációs és szimbólumterápiás szemléletre épült. A munkák egy szimbólumterápiás pszichológiai alapokra épülő, mesemorfológiai keretekkel dolgozó rendszerszemléletű meseterápiás módszerhez vezettek. A „Lélekrendező mesemunka” felépítésében hangsúlyos a mesei élményszerzés tudatos segítése és az egyéni feldolgozás indirekt támogatása a szimbolizációs munka eszközeivel. Egyéni és csoportos formában egyaránt megjelennek a munka szakaszaiban a megérkezés, saját kiindulási pont meghatározása, majd az élmény és értelmezés ciklikus felépítése. Mindez egy megengedő, tartalmakat tudatosan követő vezetői támogatás keretében. Az eddig szerzett kutatási és gyakorlati tapasztalatok alapján munkánkban hangsúlyozzuk az elméletek közötti kapcsolatteremtésnek, a szemléleti alapok megfogalmazásának és a módszertani adaptációnak a fontosságát, annak érdekében, hogy a foglalkozások általános szabályait betartva a társelméletek eredményeit kölcsönösen és hitelesen érvényesíthessük. Cikkünkben ennek az új alkalmazott területnek a legalapvetőbb fogalmait is tárgyaljuk: a meseterápiás foglalkozások jellemzőit, feltételeit, módszertani kereteit, a mesemunka tartalmi, strukturális és dinamikai jegyeit.
Kulcsszavak: szimbólumterápia – mesemunka jegyei – meseterápiák feltételei – lélekrendező mesemunka
Bevezetés
Egyre közismertebb tapasztalat az, hogy a mesével kapcsolatos munka folyamán érzelmi mobilizáció erős átélés, bevonódás, katarzis történik. A résztvevőknek az archetipikus mintákkal való találkozás az elárasztás élményét adhatja. A mese kapcsán feltárulhatnak új alternatívák, ennek megértése és a változási lehetőségének tudatosítása a szabadság élményével járhat. Mindez növeli az én-erőt, lehetővé teszi az erőforrások mobilizálását. Ha az élményekhez kognitív strukturálás, felismerés, megértés kapcsolódik, és az egyéni meseélményhez elméleti modelleket valamint empatikus vezetést teszünk, akkor a mesemunka lélektani hatása komplexebbé válik. Nő az önismeret, én-hatékonyság, terápiás vonatkozások elérhetővé válnak. A lélektani hangsúlyok felé haladva egyre fontosabb a csoportvezetéssel, csoportdinamikai folyamatokkal kapcsolatos ismeretek alkalmazása. Ugyanakkor a mese alkalmazásának szakmaisága ebben a sajátos környezetben is megnyilvánul a mesemorfológiai ismeretek adekvát alkalmazásában és csoportdinamikai folyamatokhoz igazításában. A lélektani célokat szolgáló foglalkozási tervet és a mesei keretet összeillesztve alakítható ki a mesemunka alapja. A népmesék mondhatni úgy viselkednek, mint a „Hattyútündérek” című mesében a lányok (Majtényi 1999). Ha megtaláljuk a helyet, ahonnan meg lehet lesni őket, azt tapasztaljuk, hogy a hattyúruhákat levetik magukról, és olyan szép tündérlányokká változnak, hogy olyat még nem láttunk. Ezt az átváltozást tapasztaltuk a mesék alkalmazása során az alább ismertetett kutatási folyamatnak és módszertani fejlesztésnek köszönhetően.
Az „egyszer volt” jelenidejűsége – avagy a mesék aktualitása … (a cikk folytatásához a kiadót vagy a szerzőt lehet keresni)
Kulcsok a meséhez – a szimbólumfejtés lélektani lépései, Fordulópont 65. szám, 2015 http://www.fordulopont.hu/FP-65_stiblar.pdf
Őseink bölcsessége egy kincs, ami által boldognak lehet lenni, benne részesülni áldás. Az életünk folyamán mindig van nehézség, fájdalom, vágy, törekvés, megnyugvás-keresés, amikor alkalmazni kellene ezt a tudást. De hol és hogyan lehet megtalálni a forrásokat majd a kulacsot, amivel meríthetünk magunknak. Ezek örök érvényű kérdések, mindenkit mindenkor foglalkoztatnak, mert szeretnénk jól élni az életünket és boldognak lenni. Mivégre beszélünk most a népmeséről, és miért gondoljuk, hogy a mesék ilyen tárházak lennének? Hogyan kerülhet a mese a művelődésért, nevelésért, sőt az egészségért dolgozók asztalára.
Manapság sok meseértelmező, mesefejtő munka lát napvilágot, de miért tekintenek a mesére másként, mint szórakozásra. Sokan leírják, hogy nemcsak a mesékben, hanem a mesék által is csodákhoz juthatunk. Beszélnek arról, hogy a mesei képekben sokkal több van fantáziánál. Amint az értelmezések megjelennek, a párhuzamok elvezetnek lélektani kérdésekig is. Márpedig lelki tudásra szükségünk van, és általában elkél ebben egy kis segítség. Ha a mesék segíteni tudnak abban, hogyan legyünk bölcsebbek és boldogabbak, akkor természetesen érdemes foglalkozni velük. A kérdés, hogy hogyan juthatunk hozzá a rejtett tudáshoz, mit kell tennünk, hogy feltáruljon előttünk a sokat említett évezredes és archetipikus mélységű tudás. A mesemunkára is érvényes, hogy kellő tudás és vezetés nélkül tévutakra keveredünk, majd jobb esetben több-kevesebb idő után rájövünk, hogy eltévedtünk a rengetegben, elvesztettük az utat, a segítőt, vagy a már megszerzett kincset. Tudni kell tehát a mesemunka esetén is, hogy mit keresünk, hol és kivel-mivel. Én a mesékben nem hiszek, hanem élem, tapasztalom, hogy érvényes tudást hordoznak, valóságosak, ha megértjük a sajátos nyelvezetüket. Ebben az írásban a mesék megértésének és a mesével való munkának azt a részét érintem, amit szimbólumfejtésnek szoktak nevezni.
A legtöbb mesemunkában eljön az a szakasz, amikor a mesét szimbolikus történetnek tekintik, és ekkor tervszerűen vagy spontánul a meseelemben többet vélnek felfedezni, mint képes gondolkodás, metafora, érzékletes kifejezés. Ilyenkor nem csak a történet kézzelfogható elemei jelennek meg, hanem a megjelenő képek mögött rejtett jelentéseket feltételeznek, a jelek jelképekké vállnak. Vagyis legtöbbször van a mesével való munkának egy szimbolikus síkja, és ekkor életbe kellene lépniük a szimbolizációs munka szabályainak is a mesei rend mellett. A szimbólumok sűrítettek, többértelműek, jelentésük rejtve van mindaddig, amíg meg nem fejtjük. Magunkra vagyunk tehát utalva a megjárandó utunkon, elvégzendő munkánkban, mint a mesében. Csakhogy a mesében kapunk segítőket, tanításokat, kapaszkodókat. A közösségépítő, tanító, egyetemes népmesék vezetnek egyéni és közösségi szinten egyaránt, még a velük való munka esetében is. Azt gondolom, hogy a mese megmutatja, hogyan kell megdolgozni a jelentésekért, majd a megszerzett kulcsokkal, tudással hogyan kell élni. A mesei fordulatok rávezethetnek arra, hogy hogyan kell a titokzatos és csodás képekbe zárt tudáshoz eljutni. Ezért a szimbólumfejtés módjában a mesék segítenek most bennünket, mesei képek által fejtem ki a szimbolizációs munka szakmai tanulságait, javaslatait.
Gazdag mesetárunkból választunk egy mesét és néhányra még kikacsintunk, hogy általuk fogalmazzunk meg magunknak javaslatokat.1 (Barcsa, 2005) Élünk a mesékben rejlő lehetőséggel, hogy a mesemunkára (és nem csak arra) rátanulhassunk, ezért a lelki munkára tanítás elemeit emeljük ki (de nem állítjuk, hogy ezek a mesék csak erről szólnának). Jelen esetben magyar népmesékkel dolgozunk, mert úgy gondolom, hogy a legfinomabb rezdülései a történetnek közelebb állnak hozzánk, ha a saját gyökereinkből fakadnak, ezért mélyebben és összetettebben hatnak. Akinek lehetősége van egy mese több változatára ránézni, megtapasztalhatja a meseváltozatokban rejlő összefonódásokat, megmerítkezve és megerősödve a különböző részek kibontásából eredő a gazdagságunkban. A mese a táptalaj, amibe a magokat vetjük, a lélektan kikristályosodott elméletei és bejáratott forgatókönyvei pedig legyenek a tudatosításunk szikrái, hajszálai, kulcsai.
Felkészülünk az indulásra
Most már evidenciaként kezelhető, hogy a mesehallgatást, mint sajátos – akár szakrális – tevékenységet, elő kell készíteni. Ki-ki a maga tapasztalata szerint tesz erre javaslatot, a tér berendezésével, gesztusok, rituálék kialakításával, mesekezdetek fordulataival, előadásmóddal. Mindezzel a mesemondó (foglalkozást vezető) a hallgatóságnak segíti az új helyzetbe való megérkezését, a történetbe helyezkedést, a hozzáállás alakítását. A történetnek – és a történetmondónak is – jót tesz, ha a hallgató jelen van lélekben is. De miért sokkal fontosabb ez magának a hallgatónak?
Lélektani munka bármilyen eseményen, foglalkozáson belül elindulhat, hisz a gondolatok, érzelmek áramlása a külső eseményekkel párhuzamosan jelen lehet. Ha van a megélt helyzetnek számunkra fontos mondanivalója, arra ráébredhetünk „véletlenül” is. Azonban ahhoz, hogy a hallottaknak maradandó haszna legyen, legtöbbször szükség van munkára, jelenlétre, odafigyelésre, valami többre, mint passzív befogadás. A mese sokrétű használhatóságához vezető úton elindulni – tudatosan vagy spontánul, tudattalanul – szükség van több segítőre. Nézzük meg, hogy a mese szerint mi kell a sikeres elinduláshoz.
A rab királykisasszony című mesében az elrabolt lány megmentésében csak egy legénynek lesz esélye a próbák teljesítésére. Ez a legény elindul a saját szegénységéből szerencsét próbálni, és a király lányát megmenteni, vagyis a király szegénységét is megszüntetni. A mese elején még nincs arról szó (ebben a változatban), hogy a lányt elveheti feleségül. Több mesében is tapasztaljuk, hogy úgy harcol a hős, hogy a jutalom nagyságáról nem is tud, vagy nem magának szerzi meg. Milyen legény lehet az ilyen? Egészen biztosan nem a megszerző, birtokló, hanem inkább a részvevő és megosztó állapot áll hozzá közelebb (Wass, 2005). Ez a hozzáállás nyitottságot feltételez, és a saját „kevéske”, valamilyen értelemben szegényes vagyonon való túllépést. Hogy mennyire nem a birtokló és csak magára figyelő, hanem megosztó, adakozó, részvétellel és külső ingerek felé érzékenységgel teli a fiú, meglátszik a következő meseelemből, amikor az állatoknak enni ad. Mire lehetnek kiéhezve azok az állatok, amelyek később a maguk alaptulajdonságaival csodákra képesek. Miről is szólhat a kiéhezettség? A lélektani munkák során az állatokat az indulati élet jelképeinek tekintik.2 Ezek alapján az állatok az érzelmek, ösztönös megérzések, indulati erők képviselői a történetek szimbolikus síkján. Lélektani szemmel nézve az érzelmek megerősítése, táplálása, a nyitott (szívvel való) lelkiállapot érvényesítése a kulcsa a sikeres indulásnak. Ebben az állapotban testi-lelki-szellemi szintű próbák sikeres teljesítésére van egyáltalán esély. Ha a mindennapjainkat nézzük, valóban van szükség az érzelmi túlfűtöttségre egy különleges helyzetben, ugyanis a nyitottsághoz bátorságra, kíváncsiságra, valamilyen hevítő-fűtő-előre vivő érzelmi állapotra is szükségünk van, ami viszont lelki síkon érzelmi alapokból táplálkozik.
A szimbolikus síkok megtapasztalásához, valamint a megértésükhöz vezető munkához szükség van tehát egy lélek-jelen-létre, arra a lelkiállapotunkra, amikor keresünk, elviseljük a bizonytalanságot, az újdonságok izgalmas, de egyúttal félelmetesen édes feszültségét, és ugyanakkor kíváncsiak vagyunk, nyitottak bármilyen régi-új gondolatunkra, érzésünkre. A mesei munka során feltáruló összefüggések (lelki értelemben) munka által kerülnek elő, és ugyancsak munka kell a feldolgozáshoz, értelmezéshez, beillesztéshez. A munkához szükséges energiát a magunk részéről a saját érzelmeinkből nyerjük, míg a mese a maga részéről biztosítja nekünk a kereteket, célt, izgalmat. (Stiblár, 2005)
Elindulunk külső és belső utakon … (a cikk teljes terjedelmében elérhető a címben megadott linken)
A Sárkány színeváltozása – imaginációs képek archetipikus mélysége, MRSZE V. Nemzetközi Konferencia absztaktkötete, Budapest 2005
Absztrakt:
Az imaginációs munka során lelki tartalmakat jelenítünk meg. A hívott képeket személyiségfejlesztő és terápiás célból személyes szinten feldolgozza a képhívó. Hipotézisünk szerint a képekben megjelenő archetipikus tudásunk aktualizálható, egyéni olvasatban útmutatóként szolgál. A feldolgozás segítése és tudományos következtetések levonása érdekében a személyes élményekkel a leíró elemzésen túl feltáró kutatást kell végezni. A kutatás tárgyából következően jellemzően kvalitatív és egyes pontjain a kvantitatív módszertannal dolgozunk. A képek feldolgozásakor a tartalmi és formai elemzéstől, a dinamikai és strukturális elemzésen át az egészleges majd folyamatszintű feldolgozásig haladunk. Ezen lépések során az egyéni és általános vonások egyaránt megjelölhetőek, aminek következtében a képek beilleszthetőek egy egységes kritériumrendszerbe. A népmesék és szimbólumok elemzésének módszertanát a szimbólumterápiás szemlélet szerint dolgoztuk ki, hogy a képek mély-elemzésének eredményeivel összevethetők legyenek. Az előadás során három módszertani rendszer vázát, kapcsolatait ismertetjük, példákkal bemutatva.
Bevezetés-indoklás
Az imaginációs instrukciók alapján alapszimbólumok, lelki és szellemi fejlődési utak hívása által mély belső viszonyulásaink, élményeink válnak hozzáférhetővé. A képek feldolgozásakor keressük a személyes és aktuális válaszokat fejlődésünkre, problémáink megoldásaira vonatkozóan. A több jelentésréteggel bíró képek megértése saját élmények révén, lelki munka által lehetséges. Ez a munka a közösségi szimbólumok kibontását, és a személyes kapcsolódási pontok megtalálását foglalja magában. Az imaginációs képhívások témáinak szimbolikus tartalma révén azonban a kollektív tudáshoz való kapcsolódásunk is kifejeződik. A képélmények archetipikus mélységeihez hozzáférhetünk a személyes élményszinten túl tudományos megközelítéssel is. Az összegzések és elemzések eredményeképp a képek személyes és terápiás haszna egyaránt nő.
A változatos és több szinten feldolgozandó képek szakmai összegzése olyan szemléleti és módszertani keretet kíván, mely alkalmas az általános jelenségek kiemelésére anélkül, hogy az egyéni jelentéseket elvesztenénk. Jelen kutatássorozat a képélmények, a szimbólumok, valamint a népmesék szimbólumterápiás szemléletű módszertanának kidolgozását és egymásra hangolását, valamint a személeti keret, az alapvetések megfogalmazását tűzte ki céljául.
Az előadás során a szemléleti alapok, a hármas módszertani rendszer kerül vázlatos bemutatásra. A kutatássorozat alapját a Sárkány hívótémára hozott 250 kép, a Sárkány archetípusának, valamit 50 népmesének az elemzése jelenti. A részletes feldolgozást a terápiás használhatóság és az eredeti, élményszerű anyag megőrzésének szándéka vezette. A tudományos és egyéni munka során egyaránt tudatosítani kell a célt, megtalálni az eszközöket, megszerezni a használatukhoz szükséges tudást, akárcsak a mesehősnek a sárkányküzdelemben. A szimbólumterápiás munkára jellemző analógiás gondolkodás alapján az alapvetések megfogalmazásakor és a kutatási lépések meghatározásában az archaikus Sárkányharc forgatókönyvéhez fordulunk útmutatásért.
A hívótéma választását a Sárkány alakjának népmesei gazdagsága valamint archaikus volta indokolta. A Sárkány archetípusa a felső, középső és alsó világot összekötő kapocs és kapuőr. A Sárkány archetípusának valamely megnyilvánulásával való találkozás a lelki fejlődés során elkerülhetetlen és katartikus. Olyan jellegű összeszedettséget kíván, mely lehetővé teszi az összes erőforrásunk, tudásunk mozgósítását a túlélést jelentő fejlődés érdekében.
A szimbólum mintájára az előadás során három szint érintésével bontjuk ki a témát. A metodológiai szint tartalmazza az alapvetéseket, azt a szemléletmódot, ahogyan a kutatási anyaghoz viszonyulunk. A középső világként a módszertani eljárásokat, az elemzések lépéseit, szintjeit vesszük szemügyre. Ebben a szimbolikus keretben az alsó világnak az archetipikus mélységek megnyilatkozását feleltetjük meg. A kutatási anyagból kiemelt példák ízelítőül szolgálnak arról, hogy milyen kincseket hozhatunk fel a lenti világból.
A Sárkányküzdelem szabályai… (a cikk folytatásához a szerzőt lehet keresni)