MESEMORZSÁK

#lélekgazdagítómesemorzsa

Lélektani útravalók – a pogácsa mesei szimbolikájának gondolatindítói

Nincsen hamuban sült pogácsa minden útnak induló szegény legénynek, mégis teljesíti küldetését.

A pogácsa nem mindig jó (a mostoha álomport kever bele). Olyan bőséges, mint egy szekérkeréknyi kenyér.

Mi ez a hamuban sült pogácsa, mely belső erőforrások szimbóluma lehet?  

Mivel indul a mesehős, és mit jelképez az analóg lelki folyamatokról ez a meseelem?

Minek a koncentrátuma, milyen a szülői örökség, aminek kötőeleme sokszor maga az anyatej.  

Felszedelőzködni és elindulni (végre valakinek – vagy éppen az utolsónak is a családból) azzal, ami van: a hős feladata ezt a lelki lépést megtenni. A szülő részéről elengedni és útnak indítani nehéz lehet, s nem visszatartani. A hamuban sült pogácsa képe nem oly gyakori a mesékben, mint a közismertsége okán gondolnánk, de ahol a hamuban sült megjelenik, ott ez az útnak indítás megtörténik.

Elindulás rítusa az elszakadás és elengedés lelki munkájával telítődik. Népmesékben az elindulás többször is megtörténhet egy mesén belül, mindig a változásra törekvés jelentős momentumaként. A kulcsszereplő változásra vágyik vagy kényszerül, ezért elindul. Közismert fordulat a pogácsával útnak indulás / indítás, ezért általánosnak is gondolhatnánk, de a mesék számát tekintve nem sokukban jelenik meg. Enélkül is eléri a célját a hős, mégis amikor megjelenik, valami egyedi erőforrást képvisel az a hamuban sült, amit akár az utolsó maradékból süt meg az anyja, az édesanya vagy jó anya. A rossz anya az, aki a sokból is csak kenyérhéjat ad, és szalonna helyett követ tesz a tarisznyába, vagy éppen álomport kever a pogácsába. Elindítások ezek is, fontos mesei képek és érvényes párhuzamok a lelki élettel.

A pogácsa egy táplálék, maga a gabonának egyik formája. A gabona a fizikai biztonságunknak is kifejezője, mint az étkezés alapja, ami az éhezéstől szabadított meg (lsd. Forgács A.). A gabona csak átalakított formában emészthető. Átalakítás történik a föld erejével, majd a tűz erejével is a hő által, vagyis külső és belső átalakulása történik az erőforrásoknak, és ezáltal már magunkévá tehető, tápláló erő válik belőle. Az anya azonban nem kenyeret süt, hanem (akár kényszerűségből is csak) pogácsát. Ez a kisebb forma a tűz maradékának hőjétől is képes átalakulni (megsülni), és könnyebben hozzáférhető és mobilizálható. A pogácsában tehát benne van a szülő egyéni munkája gyúrással és dagasztással (és az anyatejje). A pogácsában olyan erőforrás koncentrálódik, ami az egyéni értékek és kollektív tudás tápláló részét adja át, a lelki és szellemi örökség egy részét teszi hozzáférhetővé.

A pogácsa egy koncentrátum, olyannyira, hogy egyes mesékben alig fogy el, többen jóllaknak, sokak életét megmenti (A szélkötő Kalamona). A későn induló fiatalok vagy az elszakadást nehezítő szülők segítő mesei fordulata lehet a hamuban sült szimbolikus képe. De érdemes rátekinteni a pogácsa szimbólumára akkor is, amikor egy folyamat végén tovább indulunk.

A gondolatindítót Jenser Márta vizsgamunkája ihlette (Mesehősök hamuban sült pogácsái: a mese-elem tudatos alkalmazása az elindulás, elengedés és útra bocsájtás pszichológiai munkájában)